Már rengeteg olyan filmet láthattunk, ahol a főhős valamilyen hátránnyal küzd az életében, és ezt mások megpróbálják kihasználni. A végén persze minden rendeződik, de közben átéljük az érzelmek széles skáláját – düh, szánalom, gyűlölet és még sok más. Szóval variációk egy témára. Ez itt a nagy helyzet. Akkor mégis miért érdemes rászánni másfél órát?

Ha a történet nem mozgat meg, akkor bizony kell egy apró mozzanat, ami beindítja a fantáziánkat és kíváncsivá tesz a filmre. Nálam ez a főszereplő neve volt. Joseph Gordon-Levitt. Emberünk a Brick című film noirban bizonyította, hogy már nem gyerekszínész, már túlnőtt egy gagyi tini-romkom szerepen. Most sem hagy minket cserben. Magabiztosan hozza szerepét, átérezzük a vívódását, és fájdalmát, a vágyát a múlt iránt. Egyszóval azt hozza, amit várunk: meggyőző alakítást.

Chris Pratt ígéretes élet elé nézett. A gimiben népszerű volt, jól ment neki a hoki és a tanulás sem okozott nehézséget. Minden adott volt, hogy legyen valaki, csak közbejött egy baleset, és ez örökre megváltoztatta az életét. 4 évvel később egy bankban takarít esténként, minden nap kimegy a baleset helyszínére, hogy az elszalasztott lehetőségek felett bánkódjon. Aztán feltűnik Gary, a régi életének ígéretével és egy lánnyal az oldalán. A csábítás túl nagy, és Chris ennek nem tud ellenállni.

Bár kicsit drámás felütése van a filmnek, mégis krimiről beszélhetünk inkább. Gary nem emberbaráti szeretetből keresi fel Christ - egy bankrablásba akarja belerángatni. Ez adja a konfliktus magját. Innen persze kitalálhatóak az egyes fordulatok, mert nem tartogat nagy meglepetéseket a film. Sablonokból építkezik – lehetne egy közönséges bankrablós sztori is, csak itt hősünk a jegyzetei nélkül még a wc-re is alig tud kimenni. Ami mégis érdekessé teszi a filmet, az a tökéletesen eltalált hangulat. Chris élete és (belső) szenvedése nagyon jól bemutatott. Átragasztja a nézőre a depresszív hangulatot, amit a sötét képek és borongós zene csak jobban erősít.

Joseph Gordon-Levitt alakítását már méltattam feljebb, viszont a többiekről még nem szóltam. Jeff Daniels játssza Chris vak lakótársát, Lewist. Mondanom sem kell, hogy jó alakítást nyújt, de nem ér fel Gordon-Levitthoz. Széplány szerepe Isla Fishernek jutott, és itt tényleg csak szép – ennél többet nem tesz hozzá a filmhez. A gonoszt Matthew Goode alakítja, aki szintén jó, csak mégsem tudjuk komolyan venni, mint bankrablót. Eléggé megszállott, eléggé gonosz, de mégis piti bűnözőnek tűnik. A csendes gyilkos, aki a piszkos munkát végzi - Greg Dunham. Először az Argó ugrott be róla, de aztán rájöttem, hogy inkább Chigurh (Nem vénnek való vidék) karakterére hasonlít. Az összehasonlítás találó, csak sajnos sehol sincs Javier Bardemhez képest…

Mindent egybevetve egy drámás krimi, nagyszerűen felépített és fenntartott hangulati világgal és jó alakításokkal. A történet ugyan közepes, de az előbb felsoroltak ezt feledtetik velünk. Ez bizony egy jó film, érdemes megnézni.

The Lookout
színes amerikai krimi, 98 perc, 2007
r: Scott Frank