Vannak alapsablonok, amik kísértenek minket. Nem tudunk tőlük szabadulni, és már unjuk, hogy mindig ugyanazt látjuk, csak az arcok cserélődnek. Gondolhatnánk, ha már annyiszor megfilmesítették ugyanazt, akkor nagy gyakorlatuk van és minden alkotás egy legalább egyszer nézhető és élvezhető szintet megüt. Sajnos ez nincs mindig így.

Ennél a filmnél sem agyaltak sokat az alapötleten. A meglátom-utálom-szeretem-elvesztem-visszaszerzem mintához ragaszkodik Katherine Heigl és Gerard Butler közös próbálkozása. Heigl kisasszony kóstolgatja már egy ideje a romkom műfaját, de eddig nem sok sikerrel. Az előző hasonló filmje, a 27 idegen igen nem volt a műfaj gyöngyszeme, de kis jóindulattal egynek elment. A csúf igazságban sem tud újat mutatni. Gyorsan, de nagyon határozottan belerakta magát ebbe a romkomos skatulyába és nem hiszem, hogy egyhamar ki tud majd törni (ha egyáltalán akar). Másik főszereplőnk, Gerard Butler: kockahas. Ennyi elég is, hogy miért került bele a filmbe. Bár őt szeretjük, mert mégiscsak a Wild Bunch feje.

A történet szerint Abby egy karrierista lány (valójában csak azért az, mert nincs, aki elterelje a figyelmét) és állandó jelleggel várja a szőke herceg fehér lovon való felbukkanását. Mike Chadway, a macsó, szókimondó tévéműsort vezet, A csúf igazság címmel. Abby utálja a szemtelenül férfias férfiakat, így Mike sem a kedvence, mégis együtt kell dolgozniuk. Azt mondják, a gyűlöletet csak egy vékony vonal választja el a szeretettől, és ez bizony itt be is jön, papírforma szerint.

A kliséáradat elönt minket. A készítők minden lehetséges gagyi és kevésbé gagyi, de már 100-szor látott fordulatot felhasználtak. Van itt nekünk például véletlenül rosszkor felvett vibrálós bugyi, ami a lehető legrosszabbkor kapcsol be, van szenvedélyes liftjelenet, de még élő adásban veszekedés aztán kibékülés is. Még a baseball meccsen nyilvános megaláztatás is belefért. Egyetlen klisét sem hagytak kihasználatlanul. Süt az egészről, hogy a nagy ötlethiányban csak erre futotta. Pedig az előzetes alapján egészen ígéretesnek tűnt.

Heigl és Butler párosának egy nagyon csajos és meglehetősen gyengécske próbálkozásra futotta. Egyszer bevállalható, az átlag gagyi színvonalat megüti. Néha lehet rajta egyet-egyet mosolyogni, de nem kifejezetten vicces, pedig valahol annak kéne lennie.

The Ugly Truth
színes feliratos amerikai vígjáték, 96 perc, 2009
r: Robert Luketic