Megint egy képregény adaptáció van készülőben, de majd csak 2010-ben nézhetjük. Ha jól sikerül a feldolgozás, akkor egy vérben tocsogó akcióorgiát láthatunk, ami után a műfaj kedvelői elégedetten álnak fel a vörös bársonyszékből egy plázamozi hatalmas termében.

Beleakadtam egy Reddel kapcsolatos hírbe a minap és kellőképp megfogott, ezért utánanéztem a képregénynek is. Egy nagyon rövid, mindössze 3 füzetből álló sorozat alkotja ezt a képregényt. Ennek megfelelően a történet sem az élet értelmét boncolgatja hosszú oldalakon keresztül, hanem tömény, vérrel és agyvelővel jócskán átitatott akciót kapunk ezen a pár képkockán.

A történet szerint Paul Moses egy nyugalmazott CIA ügynök, akinek a múltja kellően sötét köszönhetően az ügynökségnek. Visszavonulásakor nem akart mást csak azt, hogy hagyják békén és ne kelljen emberek közé mennie. Mikor a CIA élére új igazgatót neveznek ki, és megmutatják neki Moses anyagát, ő az azonnali likvidálását adja parancsba. Persze Paul Mosest nem olyan fából faragták, hogy csak úgy meg lehessen ölni… Mikor megpróbálják, Moses felmegy Langley-be, hogy rendet tegyen.

A rajzok kimért pontosságot sugároznak. Pont olyanok, mint Paul Moses - kegyetlen, hideg és nem ismer megbánást. Érdekesség a bullet time megvalósítása. Három képkockán láthatjuk, hogy a golyó egyre közelebb ér, majd átszakítja áldozata koponyáját, hogy aztán annak tartalma a falon végezze. A sok brutalitás ellenére mégsem visszatetsző a képregény; talán azért, mert megfelelő tudatállapotban ülünk neki és nem ér meglepetésként az első burtális képkocka.

Az első két füzetben inkább az akció dominál, hogy aztán a végén, a 3. füzetben egy röpke eszmefuttatás keretében olyan tökös dumákat olvashassunk, ami már így is idézhető egysorosok tömkelege. Mi lesz, ha ezt egy olyan valakinek a szájába adják, mint mondjuk Bruce Willis?

Ilyen dumákra gondolok, mint mikor Paul Moses jellemzi önmagát:

Because I kill people, you damn fool. I don't threaten. I don't pose. I don't play. I kill people. That's all I do.

Végül, még érdemes elolvasni a szerző néhány gondolatát, amit a készülő mozgóképhez fűzött. A képregénybe pedig érdemes beleolvasni. Akiknek van gyomra ehhez, élvezni fogja.