Egy éve lehetett, mikor az első sorokat olvastam az Avatarról. Már akkor éltették, pedig még sehol semmi nem volt. Most meg, hogy végre itt van, úgy érzem, hogy minden csoda három napig tart effektus volt. A premier környékén elöntötték a netet a kritikák és vélemények, de mostanra minden elhalt. De csak az interneten, mert a pénztáraknál még mindig kígyóznak a sorok, hogy bejussanak egy-egy 3D-s vetítésre. A MOM Parkban is majdnem teltházzal ment az eredeti nyelvű vetítés.

Nem csoda, mert Cameron egyedi és lenyűgöző látványt ígért és ezt be is tartotta maradéktalanul. Lehuppanunk a nagy vörös székbe a plázában, orrunkra illesztjük a hatalmas szemüveget, ami valójában egy egyszerű műanyag lap, csak nagy a körítés (kicsit, mint az Avatar maga) és aztán indul a varázslat.

James Cameron megálmodott egy világot és ezt meg is teremtette. Volt lehetősége és pénze, más nem is nagyon kell. A kreatív elméket meg majd a pénz odavonzza és így is lett. S az Avataron ez meg is látszik. Egy teljesen új is ismeretlen világot teremtett, és az utolsó karcolásig kidolgozta. Nincsenek elmosódott részletek, nincsenek homályos foltok – mindent megmutatnak, amire kíváncsiak vagyunk. És ezzel elérik, hogy erre a két és fél órára mi is Pandorán érezzük magunkat.

A 3D-s látványban könnyű elveszni. Mikor az erdő mélye nem csak azért tűnik mélynek, mert tudom, hogy annak kell lennie, hanem az is. És mikor az égből hulló dolgokat úgy érzem, mintha az orromra hullanának, mint a hópehely havazáskor. Vagy mikor fluoreszkál az erdő este a háttérben pedig ott van az a hatalmas kék gázóriás… Szóval igen. A látvány a film erőssége, ez tagadhatatlan, és mikor az első név beúszik a stáblistából, akkor nem akarjuk, hogy vége legyen. Mi is Pandorára szeretnénk költözni a na'vi-k idilli társadalmába és megélni Pandora csodáit nap, mint nap.

A történetről nem beszélnék, mert nincs sok értelme. Egyértelműen nem egy újabb hollywoodi sablon sztoriért megyünk moziba, hanem a látványért. Sajnos nem kapunk a lenyűgöző látvány mellé csavaros történetet. Cameron a rendezéshez mesterien ért, de a forgatókönyvírással már egészen más a helyzet. Ha mégis pici rálátást szeretnénk a sztorira, akkor érdemes feleleveníteni a Pocahontas történetét. :)

Annyira a látvány dominál, hogy a film egyéb részeit szinte észre sem vesszük. Sodródunk az egyszerű történettel, aminek a végét már úgyis tudjuk az elején. Nem figyelünk a zenére, sem a színészi játékra. Mindentől elvonja a figyelmünket Pandora. És végül ez menti meg a filmet. Kilépve a moziteremből nem nagyon tudtunk rossz részletet említeni a filmmel kapcsolatban. Teljesen földbe döngöl az, amit Cameron elénk tár.

Egyértelműen az év moziélménye az Avatar, ezt már senki nem vitatja el tőle a hátralévő pár napban. Viszont a látvány önmagában kevés, hogy egy filmet naggyá tegyen. Kiemeli a tömegből, ez tény, és újat teremt a maga nemében, de ettől még mindig nem lesz zseniális film. Hatalmas élmény, de ez akárhonnan is nézem, mint film csak 7/10.

Avatar
színes, amerikai sci-fi, 166 perc, 2009
r: James Cameron