Pótoltam A pankrátort - már ideje volt. Mickey Rourke újjászületett, ez nem vitás. Aronofsky ledirigált egy nem akármilyen 110 percet. Szívszorító, földbe döngölő… A nyomott hangulata teljesen rátelepszik az emberre. Még jóval a film vége után sem enged. Körbeleng mindent, és egy picit mi is úgy érezzük, hogy a ringen kívül nem becsülnek minket semmire. A valós világ nem nekünk való, jobb csak a saját kis világunkban tölteni a napokat.

Egészen az utolsó jelenetig nem éreztem többnek egy jó filmnél. Aztán Randy "The Ram" Robinson elmondja még az utolsó beszédét, mielőtt elindul az ismeretlenbe. A vége egyszerűen zseniális. A nyitva hagyott kérdéssel, és Randy felismerésével, hogy az ő élete csak a ringben létezik, azon kívül ő egyszerűen nem fér a képbe.

A forgatókönyv jó, Marisa Tomei jó, Mickey Rourke nagyon jó. A fényképezés hangulatkeltő hatása lenyűgöző, bár engem picit irritált a dokumentumfilmes hátulról követjük a szereplőt dolog, de ez legyen a legkisebb gond. 8/10, hezitálás nélkül, csak javasolni tudom. Mickey Rourke tényleg visszatért, és nem is akárhogy.

The Wrestler
színes, amerikai filmdráma, 111 perc, 2008
r: Darren Aronofsky