Még egy science fiction, ami a jövőt kevésbé idillinek festi le, mint mi azt szeretnénk. Ebben a világban minden a génjeiden múlik. Az újszülöttek nagy szerencséjére nem kell tökéletesnek megfoganni, mert ezen az apró problémán lehet segíteni. Génmanipulált emberek rohangálnak az utcán, akiket a szüleik előre megterveztek. Gondosan kiválasztották a fizikai paramétereiket, jellemüket, megtisztították őket az öröklődő betegségektől és személyiségi deformitásoktól. Egyszóval gyártattak maguknak egy tökéletes gyereket.

És ha a társadalomban valakik tudvalevőleg jobbak (vagy legalábbis jobbnak hiszik magukat), akkor kirekesztően viselkednek az alsóbbrendűekkel szemben, ami itt a természetes úton világra jött emberek csoportját jelenti. Ez a világ is ilyen. Bár törvény tiltja a gén alapú diszkriminációt, mégsem számít mit tudsz , csak az számít, hogy milyen DNS úszkál a véredben.

Hősünk, Vincent a hagyományos módón fogant és született meg. Születésekor megállapították, hogy nem élhet túl sokáig. Ennek ellenére Vincent nagyratörő álmokat dédelget. Elvágyik a Földről, az űrbe akar jutni. Jól haladnak a dolgok, egészen addig a napig, mikor meggyilkolják az űrprogram vezetőjét és ekkor hajtóvadászat indul Vincent ellen, mert óvatlan volt és egy szempillát hátrahagyott ott, ahol nem kellett volna.

Azt hinnénk, hogy teljesen a nyomozás köré fog épülni a film, és az ártatlanul gyanúsított Vincent a saját igazát keresi majd hajthatatlan, s a végén a tettes jól megbűnhődik. Aztán csak telnek a percek, Vincent pedig csak a hatóságot kerülgeti. Már a játékidő kétharmadán is túl vagyunk, amikor kezd komolyabbra fordulni a dolog, hogy aztán egy huszárvágással vége is legyen.

A Gattaca nem egy Különvélemény szerű sci-fi jó sok akcióval dúsítva. Itt előbújnak a mélyből a gondolatok és van is időnk elmélkedni, mert a történet lassan hömpölyög a medrében. Milyen lehet egy ilyen világban élni? Milyen az, amikor a szüleid már a megszületésed után egy perccel tudják, hogy 99% az esélye, hogy túlélnek téged? Milyen az, amikor minden levegővétellel bizonyítanod kell, hogy alkalmas vagy az életre, hogy nem csak genetikai szemét vagy, aki csak alantas munkára használható. Milyen az, amikor minden nap úgy kell felkelned, hogy tudod, hogy a többiek okosabbak, gyorsabbak és minden téren jobbak nálad? Ez egy borzasztó világ lehet. Óriási akaraterő kell, hogy túléljünk.

Vincent ebben különleges. Ahhoz ragaszkodik, amije van – akaratereje és kitartása. Jerome (Vincentnek adja a személyiségét, mert ő már nem veszi hasznát igazán) ezzel szemben tökéletes, számára minden adott, csak egy balesetben lebénult. Ő pont a fordítottját éli meg. Vincent alulról kapaszkodott fel, Jerome pedig fentről esett le.

Ezeken túl még vagy 100 kérdést feszeget a film, aminek a tárgyalása nem fér bele 3500 karakterbe, de nem is kell. A film szépsége, hogy magunknak fedezhetjük fel ezeket. Mindezt olyan színészek tálalásában, mint Ethan Hawke, Uma Thurman vagy Jude Law.

Éppenhogy 8/10, ennek ellenére nagyon tudom ajánlani, ha nem riadunk vissza az elgondolkodtató sci-fiktől.

Gattaca
színes, amerikai sci-fi, 102 perc, 1997
r: Andrew Niccol