Nem is pazarolnék túl sok karaktert a filmre, mert nem érdemli meg, úgyhogy csak röviden, lényegre törően.

Chris Columbus fogott egy nagy adag klisét és véletlenszerűen egymás után dobálta, mindehhez könnyed körítésként egy kis tinis fantasy-mithology témát kanyarított. Trendi ez mostanság és nem is lenne vele baj, csak kár, hogy már most ki van égve a téma, pedig még csak felszálló ágban vagyunk. Sok hasonló film elé nézünk, mert anyagilag több mint megéri.

A filmben van néhány értékelendő ötlet, például kikacsintások a való világra, a válságra és Hollywood örök romlottságára. Ezek jól el vannak bújtatva, de igazából időnk bőven van a film alatt, hogy nézelődjünk, mert a történet nem sok izgalmat tartogat.

A megvalósítás néhol kilóg, de összességében nem volt baj a trükkökkel és az akcióval sem. Persze kérdezhetjük, hogy Percy a vízből miért is merített az életerőn kívül tudást is, de ezeken már fel sem akadunk. A klisék miatt a történet ötlettelenségben haldoklik, és ezen a színészek sem segítenek.

Pierce Brosnan magát égeti, a Percey gyereket alakító Logan Lerman legnagyobb problémája, hogy előre olvasta a forgatókönyvet, így nem tud meglepődni és elszomorodni saját anyja elvesztésén sem – egy vállrándításnál többre nem futja. A sidekickjei sem sokkal eredményesebbek színjátszás terén, de Alexandra Daddario legalább kinéz valahogy.

A két órás játékidő hosszú ahhoz képest, hogy a történet mennyit bírna el, így picit vontatott és szájbarágós lesz a film. Már az irtó ciki karakterposzterek óta tudhattuk, hogy milyen film is lesz ez valójában, így nem csalódás. Sőt néhol már pozitív élmény az elvárásokhoz képest. Pontszámilag ez most egy vékony 4/10.

Percy Jackson & the Olympians: The Lightning Thief
színes, kanadai-amerikai fantasy, 121 perc, 2010
r: Chris Columbus