Mikor két évvel ezelőtt, ugyanígy április végén kiléptem a moziteremből a Vasember első részének vetítéséről, azonnal ültem volna be a folytatásra, csak sajnos 2 évet kellett várni. Ma semmi ilyet nem tapasztaltam. Jon Favreau-tól és Robert Downey Jr.-tól azt vártuk, hogy egy jó, sőt nagyon jó képregényfilmet egy még jobbal fejeljenek meg. Ehelyett azt láttuk, hogyan kell egyszemélyes showt csinálni hatalmas zúzda helyett. De ennyire ne is rohanjunk előre. Kezdjük az elején.
Az első rész végén Tony Stark részéről volt egy nagy coming-out, mikor bevallotta, hogy ő a Vasember. Eltelik egy kevés idő, a világ stabilizálásából nem sokat látunk, viszont kedvenc multimilliárdosunk visszatért, mint a tékozló fiú. Közben valahol Oroszországban készülődik megint a gonosz, hogy kicsinyes bosszút álljon Starkon. Ismerős a történet? Nos, láttuk már párszor, de ez mégiscsak a Vasember.
A történet pont elég egy kegyetlen zúzdához. Nem is kellene több, elég ez az alibi. 100%-os megelégedettséggel hagynánk el a mozitermet, ha kapnánk robbanást, high-tech cuccokat, pár jó csajt és valami orbitálisan nagy csatát a végére. Ehelyett mi van? Nem sok sajnos. Kapunk egy egomán Tony Starkot (akit Robert Downey Jr. megint csak zseniálisan alakít), némi tépelődést a részéről, és a végén egy kis seggberugdosást.
Bizony, sajnos nem bántak túl bőkezűen az akciójelenetekkel, mindössze egyszer-kétszer fordul elő, hogy felmegy a pulzusszám és megemelkedik az adrenalin szint a vérünkben. Ami viszont ennél is nagyobb fájdalom, hogy abba a pár akciójelenetbe sem adtak bele mindent. A látvány, a koreográfia - mind-mind lehetne kidolgozottabb és nézőközpontúbb. Így elég fapados.
A látvány és az akció terén elszenvedett hiányosságokat egyéb területeken próbálja ledolgozni a film. Ott van rögtön a humorfaktor. Ezen a téren Downey Jr.-t kapjuk és ő be is váltja a hozzáfűzött reményeket. Vicces, pökhendi, fittyet hány a rendszerre, csúfolja a politikusokat. Folyamatosan adagolja poénokat és tényleg szerez néhány kellemes pillanatot, de nem ezért ültünk be a filmre.
Csaj fronton sincs probléma. Gwyneth Paltrow még mindig nagyon-nagyon jó Pepper Potts szerepére, és friss hús gyanánt megkapjuk még Scarlett Johanssont is. Szerintem lehetne nagyon badass is, és ez a vörös haj is jó volt, csak itt most nem sikerült. Igaz, egy semmilyen szereppel nehéz akármit is kezdeni. (Ráadásul ez a feszülős ruha sem olyan vészes – akármit is mondanak egyesek.) Bónusznak beköszön még Sam Rockwell is. Nem csalódunk benne sem. Jól hozza az idegesítő konkurencia szerepét.
Végül is mit is kaptunk a Vasember 2-től? Kevés akciót, nulla történetet, pár nagy nevet és velük együtt egy-két jó alakítást. És még? Ja, igen a zene. Majdnem elfelejtettem. A soundtrack tele van fülszaggató gitárriffekkel az AC/DC jóvoltából. A MOMban durván felcsavart hangerőn néha már a tűréshatárt súrolta, de valójában így jött ki a lényeg – megadta az alaphangulatot.
Szerencsére már az első részből is megismert Stark-féle műhely mit sem változott. Most is láthatjuk, amint pár nap (inkább óra) leforgása alatt valami hatalmas tákol össze és közben hologramokkal dobálózik. Ez mindig egy élmény. :)
Bármennyire is negatív a cikk hangulata a Vasember 2 nem rossz film. Nyári mozinak simán elmegy, lehet hozzá popcornt fogyasztani meg kólát szürcsölgetni. Erre való, az előd nyomdokaiba viszont nem tudott lépni. Egy kövér 6/10-et így is megérdemel.
Iron Man 2
színes, amerikai fantasztikus akciófilm, 124 perc, 2010
r: Jon Favreau
