Mátrix – Forradalmak

Az első részről már szerepelt a blogon és azóta nem sok minden változott. Ezt a végtelenszer újranézhető filmet, időről időre leporolom és minden egyes alkalommal nyújt valami újat. Új színezetet, néhány jelenet többletjelentést kap. Mindig úgy állok fel a székből, hogy egy picivel megint jobban szeretem ezt a filmet.

A mostani újrázás csak annyiban különbözik az eddigiektől, hogy követte a második és harmadik rész újranézése is. A másodikról nem beszélnék sokat, mert nincs vele probléma. Picit visszavettek az elmélkedésből, és helyébe akciót pakoltak. Mai szemmel nézve néhol nagyon kilóg a CGI, de a folyamatosan pörgő akcióorgia kárpótol ezért. Tagadhatatlan, hogy az előző évtized akciófilmjei között kiemelkedő. Szerencsére a "visszavettek az elmélkedésből" nem azt jelenti, hogy kinullázták. A Francia és az Építész hoz egy pici fényt a sötétbe.

És akkor a harmadik rész? A fekete bárány. Míg a második szépen illeszkedik a Mátrix univerzumába, csak más oldalról nézi azt, addig a trilógia záró része meglehetősen idegen tőle. Egy kis mitikus-varázsos maszlag, valami sors és felsőbb hatalom közreműködésével megkeverve. Plusz még a lehetetlenül hosszú és unalmas zioni csata. Valahogy mindegyik kilóg, de ne siessünk előre, haladjunk sorban.

A második és harmadik rész össze van nőve történetileg, de mégis ég és föld. Miután Neoról kiderül, hogy a valóságban is csodabogár, eldurvulnak a dolgok. A forgatókönyvírók próbáltak egy érdekes, de legalábbis vállalható befejezést összehozni az addigra már bőven kultfilmmé avanzsált Mátrixnak, de valahol a film egyharmadánál kicsúszott a talaj a lábuk alól.

Eldobták szinte az összes összetevőt, amiért a Mátrixot szeretjük. Gondolatiság? A Francia ripacskodása, vagy az Orákulum semmit mondása csak fecsegés, de semmi érdemi. Akció? A filmet uraló zioni csata már nagyon távol áll a Mátrix "hágd át a szabályokat" ötletétől. Egy mezei csatajelenet, teljesen lelketlen, nem tudunk a céllal azonosulni. Nincs tétje a csatának, mert az emberiség kipusztulása elkerülhetetlen, hacsak Neo nem tesz valami, de nem titok, hogy Hollywoodban csak a legritkább esetben hal ki az emberiség.

Emellett párhuzamosan láthatjuk Neo egyszemélyes háborúját. Egy elgondolkodtatónak szánt utazás a Forráshoz, de közben ez sem több egy hátvégi kirándulásnál. A fő aggyal megbeszéli, hogy Smith kicsit több már, mint egy sima probléma. Majd bedrótozódik a Mátrixba még egyszer utoljára és egy nagyon filozofikus harc közepette legyőzi az eredendő gonoszt. És a végén a nagy megvilágosodás? Egy film mondanivalóját nehéz belesűríteni 10 s-be, és itt sem sikerül.

Valójában, ha csak önmagában néznénk a Mátrix – Forradalmakat, nem lenne rossz film. Sőt! Vannak benne nagyszerű jelenetek. Rögtön az elején a harc a Francia klubja előtt, vagy mikor Trinity egy pillanatra a felhők fölé emelkedik és megpillantja a Napot. Ezek jól fényképzettek, jól megrendezettek. De ez a film egy trilógia záró része. És nem is akármelyik trilógiáé. Ide válaszok kellenének, és az, hogy hű maradjon az előző részek szellemiségéhez. Nem az, hogy valami hollywoodi kommerszet lökjenek elénk. És pont ezért fáj annyira a Mátrix – Forradalmak. És ezért is kap csak 6/10-et.

The Matrix Revolutions
színes, magyarul beszélő, amerikai-ausztrál akciófilm, 129 perc, 2003
r: Andy Wachowski és Larry Wachowski

süti beállítások módosítása