Néhány hónap "kényszerpihenő" után, tmichel kolléga szavaival élve felveszem a fonalat ott, ahol letettem és ismét megpróbálom osztani az észt itt a Filmdzsungel hasábjain.

Nos, nem is tudom hol is kezdjem. Régebbi posztjaimban már utaltam arra, hogy zeneileg a hip-hop stílus irányában orientálódom. Többek között ezért is vártam vegyes izgalommal a Streetdance 3D-t. Kiváncsivá tett a dolog hogy a sok hasonszőrű táncos film után (Step Up 1-2, Utcai tánc, Save the Last Dance) mit tudnak, mennyi fantáziát látnak az alkotók és a nézők egyaránt a stílusban. Elfogultságomat igyekeztem félretenni, ami jelen esetben nem is volt baj, mivel a film kapcsán a papírforma igazolódott be.

Amint a fent említett filmeknél is, a készítők finoman szólva, nem szakadtak szét a forgatókönyv megírásánál. Kérem szépen, legyünk már idővel kicsit fantáziadúsabbak ez a balett-utcai tánc balhé már teljesen lerágott csont! Nem várom el, hogy egy ilyen típusú film Csehovi mélységekbe menő dialógusokból álljon, mivel itt a központi elem a látvány. Szóval a történeti szál a már sokadszor látott szegény "csóró" utcai táncos brigád (bár megjegyezném hogy a fiúk-lányok "utcai" viselete láttán valahogy nem kell sajálni őket), szerelmi vonal, konfliktus ami majd egy igazi nagy dance-battle-ben csúcsosodik ki, és a végén mindenki boldog, bla bla bla. Persze hozni kellett a film mottójaként is feltüntetett két világ-egy álom szindrómát, ami úgy ahogy sikerült is.

A sok negatívum mellett van pár dolog, ami a film mellett szól és igazolja azt, hogy igen üljünk be a moziba, dobjuk fel az sztk keretes szemüveget és 98 perc erejéig merüljünk el a 3D világában. A zenék helytállóak, pörögnek végig, egész ütős kis soundtracket hoztak össze. A tehetségkutató műsorok úgy látszik nem csak itthon népszerűek, hanem az öreg Angliában is, így a szereplőválogatás adta magát. A kemény mag a Brit "Csillag születik" , a Britain's Got Talent ifjú tehetségeiből áll. Megdolgoznak a pénzükért a fiatalok, a koreográfiák igazán profi munkát mutatnak. Ha tárgyilagosak szeretnénk lenni, végül is ez erről szól. Az érzésről, amit a tánc nyújt az embereknek stílustól függetlenül.

Ha osztályozni kellene, akkor összességében a film 4/10, viszont az életérzés skálán nálam 10/10.