Minden évben van egy film, amit kikiáltok az év legjobban várt filmjének és ez számomra csak félig-meddig tudatos döntés. Két évvel ezelőtt A sötét lovag volt ilyen, idén pont a TRONt sikerült kiemelni a tömegből. Míg a két évvel ezelőtti jelölt maradéktalanul beváltotta a hozzá fűzött reményeket, idén sajnos ezt nem lehet minden kétség nélkül kijelenteni. A TRON jó-jó, de mégsem az igazi.
Az elején gyorsan letudnám a gyenge pontokat, hogy a végkicsengés mégis pozitív maradjon, mert bárhonnan is nézem, azért kellemes szórakozás volt ez a film.
Kezdjük talán a legalapvetőbbel – a történettel. Össze-vissza, kusza, banális, közhelyes, de legfőképpen kidolgozatlan. Nem akarom az eredeti 1982-es filmhez hasonlítani, de nem nagyon tehetek mást. Azt várnánk, hogy nem csak a látványvilágot újítják fel, hanem a történettel is kezdenek valamit. Ez nem így történt, és alapjaiban véve ugyanazt kapjuk, csupán a körítés jobb. A történet mérföldkövei ugyanott vannak, ugyanazok a csavarok, nem tudtak új terepre mozdulni.
Arról nem tudok nyilatkozni, hogy a párbeszédek mennyire lettek jók, mert 3D-s változatban csak szinkronosan adják a filmet. Viszont anélkül, hogy láttam volna az eredetit ki merem jelenteni, hogy a szinkron nagyságrendeket ront a film élvezeti értékén. A fordítás valami iszonyat pocsék - olyan szavak tűnnek fel, mint a szétpixelezés. A szinkronszínészekről meg aztán nem is beszélve. Borzasztóan unottal olvassák fel az eléjük tolt szövegkönyvet. Semmi átélés, semmi szenvedély. Pont ezért vagyok szinkron ellenes – függetlenül a film eredeti nyelvétől.
Úgy hirdetik a filmet, mint az év 3D-s élménye. Részemről én nagyon jól elvagyok a bevált 2 dimenzióval, így nem sokszor illesztem az orromra a 3D-s filmekhez szükséges szemüveget. Viszont most ha már, akkor a lúd legyen kövér, szóval rögtön IMAX3D. A valóságban játszódó részek semennyire sem tolódnak ki a harmadik dimenzióba, így csak az IMAX hatalmas méretei dobnak az élményen. Ezzel szemben a kibertérben már élvezhetjük a harmadik dimenziót is. Vagyis csak élvezhetnénk, mert messze nem akkora élmény, mint várnánk. Van néhány jelenet, ahol kijön a 3D, és látjuk az előnyét, de többségében azt éreztem, hogy ugyanezt az élményt tudná nyújtani a jól megszokott két dimenzió is.
Amit látunk, azzal viszont nincs gond. Engem megvettek kilóra a csupa neon, sötét és high-tech hatást keltő képekkel. A ruhák, a fénymotorok, a küzdelmek. Egyszerűen csak ültem és bámultam. Van egyfajta hangulata, amit nehéz leírni, viszont elég erősen beszippant. A kibertérben töltött durván egy óra az, amiért a filmet igazán érdemes megnézni. A valóságban játszódó részek nagyon haloványak.
A Daft Punk zenéjét kell agyondicsérni a látvány mellett. Szimplán csak tökéletesen simul hozzá a jelenetekhez. Az elektronika szerelmeseinek csemege, a többiek pedig csak simán bólogatnak, hogy ez bizony üt.
A castingot kell megdicsérni még, főleg azt a divíziót, akik a csajokat válogatták. Olivia Wilde-nak nagyon jól áll ez a testre simulós fénylő ruha. De a sziréneket is szívesen elnézegetjük a vásznon. :)
Összességében a TRON Legacy nem rossz film, bár nem is jó. Kár, hogy a 3D nem jön át, és hogy a szinkronnal tönkre vágják az élményt. A buta forgatókönyv sem segít helyre tenni a dolgokat. Egyedül a látvány és a zene marad. Ez viszont elég kárpótlás, hogy a film végül 7/10-et kapjon.
