A ’70-es években míg a fiúk a rendszer ellen lázadtak, addig a lányoknak azért kellett küzdeni, hogy egyáltalán gitárt ragadhassanak. Joan Jett a fejébe vette, hogy ő bizony rock sztár lesz, méghozzá neki nem kellenek ehhez fiúk. Ő egy lánybandával akar az élre törni. Ennek szellemében, Kim Fowley segítségével alakult a The Runaways nevű banda.

Ez a film a banda keletkezésének és hanyatlásának akar emléket állítani. A hangsúly itt a próbálon van, mert sajnos nem igazán sikerül neki. Bár nem ismerem a The Runaways történetét, de a Wikipedia gyors átfutása után nekem nagyon összemosottnak tűnik a film. Elveszik az idő. Nem érezni, hogy telnek az évek. Pedig nem egy év alatt futottak be, vettek fel két stúdióalbumot és koncerteztek Japánban. És közben jó néhányszor kicserélték a basszusgitárost is. Érdekes módon a filmben ezt a posztot egy fiktív személy tölti be, mert nem találtam a nevét sehol a zenekar történetében.

Lehet nem is az volt a cél, hogy pontos képet fessenek a The Runawaysről. Lehet inkább az életérzésre koncentráltak. Arra, hogy milyen lehetett a ’70-es években tizenéves lányként elveszni a bulik, a szex és a drogok világában. Ha ez volt a cél, akkor már egész jó irányba indultak. Nagy kár, hogy a film felénél már nagyon unalmas látni, hogy szinte még gyerekek belőve, egy szál zsebkendőben tépik a gitárt.

A főszerepben Dakota Fanning bizonyít, hogy talán van még keresnivalója a vásznon. Elmosódott smink, falatnyi ruhák és drogproblémák. Ezt a szerepet kéne meggyőzően nyújtania. Néhol nagyon izzadság szagú az alakítás. Mintha egy jókislányt akartak volna beleerőltetni egy kurva testébe. Mellette Kristen Stewart feszít, aki nem képes elszakadni a drogos, depressziós, világ fájdalomban szenvedő tini szereptől. Itt is ugyanezt hozza, mindössze csak egy kis hanyagságot kéne belekevernie, de ezzel is meggyűlik a baja. Még szerencse, hogy Dakota Fanningre koncentrál inkább a film.

A zenére nem lehet sok panasz, már ha bejön ez a punkos rock. Próbálnak valamilyen hangulatot teremteni a zene segítségével, de ezek elveszett próbálkozások. A film végig steril. Egy pillanatra sem alakul ki semmilyen hangulat. Sokszor erőlködés szaga van a jeleneteknek. Főleg a film második felében, ahol már úgy látszik elfogyott az ötlet. Fuldoklunk a drogban, de közben nem történik semmi. A konfliktus halovány, a kivitelezése pedig szinte nem is pislákol.

A film vége próbál valamilyen megnyugtató „happy end”-szerűséggel kedveskedni, de ez csak elpazarolt celluloid. Ugyanolyan semmitmondó a befejezés, mint maga az egész film. A The Runaways hálás alapsztorival szolgál, amit nemes egyszerűséggel kidobnak az ablakon. Ezért bizony kár volt leforgatni ezt a filmet. 4/10.