Ez a film a konzumfilmek nagyszerű példánya. Pont azt nyújtja, amiért beülünk a moziba egy hollywoodi romantikus filmre. Se többet, se kevesebbet. Nincsenek benne mélyen szántó gondolatok, újító filmezési technikák, vagy nagy drámák. Egy hétköznapi történet, kis romantika, dráma, de közben vicces is. A semmitmondó filmek legjobb fajtája. Pusztán szórakozás.

Az egész film arról szól, hogy a nézőt manipulálja, játsszon a hangulatával. Egyszer szomorú, egyszer nevet és a végén egy-két könnycseppet is elmorzsol, mikor főhősünk váratlanul mégis visszamegy beteg szerelméhez és mégis őt választja, tudván, hogy a betegség végül győzni fog. Tiszta, megmásíthatatlan hollywoodi szerelem. (Valljuk be, jó ezt néha látni. Olyan guilty pleasure jellegű a dolog.)

Amellett viszont nem mehetünk el szó nélkül, hogy a film mennyire furcsán van felépítve, és ez mennyire rombolja az összhatást. A film első fele vicces és jól eltalált. Már-már példaként lehetne mutogatni, hogy bizony egy romkomot így kell felvezetni. Viszont a sajnálatos tény az, hogy ez a film nem vígjáték, hanem dráma akar lenni. Vagyis ezt a hitet erősíti bennünk a második fele a játékidőnek. Minden vicces megmozdulást és beszólást félredob a film, és teljes totálban ráfókuszál a „beteg nőt szeretni” problémára.

Ez a kontraszt annyira nagy, hogy nem tudunk vele mit kezdeni. Persze továbbra is manipulál minket a film és úgyszólván a tenyeréből eszünk, de ez nem tudja elnyomni azt az egyre erősödő érzést, hogy itt valami nincs rendben. Mire véget ér a majdnem két órás játékidő nagyon felemás érzések keringenek bennünk. A film eleje kifejezetten jó, a második fele és a lezárás pedig közepesen gyenge nyáltenger.

Színészek terén Jake Gyllenhaal és Anne Hathaway áll rendelkezésünkre. Rögtön az jut eszünkbe, hogy mindenki kap valamit valakit, aki eyecandy-ként működik. Emlékszünk még honnan indult Anna Hathaway? Abból a hercegnős filmből, ahol – valljuk be – igencsak csúnyácska volt. Ahhoz képest hova fejlődött. Igazi jócsaj lett belőle és ezt meg is mutatja. Gyllenhaal kvalitásairól nem tudok nyilatkozni, számomra ő eléggé perifériára került a film alatt. A színészek mentségére legyen szólva, hogy nem csak a testükkel adják el a filmet, mert annyit bőven odatesznek, amennyi ehhez a filmhez kell.

A Szerelem és más drogok a kettőssége miatt nem tarthat igényt a jó film jelzőre. Egy erős közepes. Egyszeri szórakozás. Azt meg talán mondanom sem kell, hogy a szebbik nem társaságában érdemes nekiülni. Pontszámilag 7/10.