A Wombra mindenképpen fel kell készülni. Ez nem az a film, mikor csak úgy nekivágunk a kalandnak. Itt, ha nem ismered a történetet és nem tudod mire készülj, akkor hamar kirohansz a mozi teremből. Nem egy egyszerű film. Semmilyen tekintetben sem.

A történet a nem túl távoli jövőben játszódik, ahol két gyerek között fellobban valami, ami csak nem akar kialudni még évek multán sem. Mikor a lány visszatér a szigetre, hogy megkeresse gyerekkori szerelmét, nem tart sokáig, hogy egymáséi legyenek. Az örömük nem tart sokáig, mert a fiúból csak egy szétszakadt boka marad. A lány nem tud ebbe beletörődni és ezért úgy dönt, hogy ha már az eredeti nem lehet vele többet, a klónja is megteszi. Így hát megszüli a szerelme klónját, hogy gyerekeként nevelje.

El tudjuk képzelni, hogy mi foroghat ennek a nőnek a fejében? Direkt bünteti magát? Egy gyereket kell felnevelnie, akire sosem fog tudni úgy nézni, mint a gyerekére. Mindig a szerelmét fogja látni benne. Ettől nem tud elvonatkoztatni. Saját magát kínozza. Elfelejteni nem tudja, mert mindig ott van vele, de övé sem lehet teljesen, mert az már emberileg nem elfogadható. Bár már ez a szituáció is nagyon közel van a jó ízlés túlsó határaihoz.

Ott ülünk a film előtt, látjuk és halljuk mi történik, de mégsem akarjuk teljesen befogadni. Egyfajta védekezésként kirekesztjük a film bizonyos részeit. A főhős szerepébe egyszerűen nem lehet belehelyezkedni. Eva Greennek mégis egészen jól sikerül. Emlékszünk még rá? Ő is volt Bond-lány. És persze nem is akármilyen (nem mintha a Bond-lányok valaha is akármilyenek lettek volna :)) Itt persze elmarad a tündöklés és helyette valamilyen őrült fény játszik a szemében.

A fiú, aki később gyermek lesz, majd megint fiú, Matt Smith játékában kel életre. Arra, hogy a srác megjelenése milyen talán nincs is jó szó. Legjobban az angol ’creepy’ fejezi ki. Nem csak a szemében játszik őrült fény, de minden mozdulatában is ott van egy elmegyógyintézetből szökött bentlakó szelleme. A film elején talán voltak kétségeink, hogy a srác jó-e lesz a szerepre, mert hát nem egy férfi ideál, és kicsit problémásabb elképzelni olyannak, mint akiért egy nő mindent felperzselő szerelemmel éghet. Ennek ellenére a játékidő felére minden kétségünk elszáll. Matt Smith tökéletes választás volt a szerepre.

A Womb tényleg ad okot gondolkodásra és kicsit elborzadásra is. Főleg, ha nem felejtjük el összekötni a film elejét és végét. Bár többnyire lineáris a történetvezetés, az elején mégis van egy törés. Erre emlékezzünk, amikor próbáljuk összekaparni magunkat a mozitermi székben a főcím alatt.

A Womb nem egyszerű film. Olyan igazán művészes. Nem ajánlott mindenkinek. Aki mégis belevág ne adja fel menetközben, mert megéri. Gondolati síkon mindenképpen nagyon hatásos film. 8/10.