Hosszantartó jó idő hiányában inkább nem választottam egy könnyű kis komédiát, hanem nekiveselkedtem egy szerelmi drámának. Csalódás nem volt, csupán valamiféle kellemetlen és felettébb kényelmetlen utóérzés, mely napokig nem múlt el és ez nem a film közben bedobott zacskó kukoricának köszönhető.
A Blue Valentine egy szomorkás, rendkívül vontatott film, mely a végére teljesen letaglóz. Egy házaspár kapcsolatuk megmentésére irányuló küzdelmét figyelhetjük, melyben a korántsem reményteli indulást egy gyors leszállóág követi, aztán eljutunk oda, ahol már nincs tovább. A csavart az időbeli non-kauzalitás adja, ezáltal egyszerre ismerhetjük meg kapcsolatuk kezdetét, a vég nélküli bolondozásokat, majd a szétesőben lévő házasságukat. A két főszereplő, Ryan Gosling és Michelle Williams páratlan nagyszerűséggel adja át a munkanélküli, reggel sörrel indító, habár rendkívül szerelmes és családcentrikus apa illetve a nagy reményekkel induló, majd munkahelyi sikerekkel gazdagodott, reálisabb felfogású feleség mindennapi küzdelmeit. Annyira reménytelen, hogy ők együtt maradnak, és ettől lesz az egész olyan hihetetlenül szomorú. Iszonyúan profik mindketten, játékuk megelevenedik, már-már improvizatívnak tűnnek (funfact: a forgatás előtt egy hónapig valóban együtt éltek, hogy átélhetőbb legyen a szerep). A filmet a tompa fények, leginkább a kék gyakori használata még hangulatosabbá, nyomasztóbbá teszi, amit viszont negatívumként emelnék ki, az a kézikamera gyakori használata, mely sokszor igen zavaró és egyáltalán nem adja vissza azt a típusú felfokozottságot, melyet egy-egy jelenet megkíván (de ez lehet abszolút személyes benyomás). Az a jó ebben a filmben, hogy ahogyan a való életben, itt is számtalan helyen találkozhattunk groteszk jelenetekkel, élethelyzetekkel (gondolok itt pl. a "Future Room"-ban történtekre) szóval nem mindig minden van nyakig öntve cukormázzal, ami ennyi hollywoodi trash után egészen üdítő élmény. Ami szintén érdekessé tette számomra a filmet, az a tradicionális családi és nemi szerepek sutba dobása volt, melyről Dean (Ryan Gosling) többször is említést tesz. Összességében véve tehát rendkívül szívfacsaró film, mely épp olyan hosszan tart, mint egy valódi, igazi szerelem múlása.
7/10
