'60-as évek Amerikája. A bőrszín alapján való megkülönböztetés nem hogy létezik, de már-már sportszerűen űzik. A filmünk helyszíne Mississippi állam, ahol ez még inkább igaz. Déli állam lévén a rabszolgatartás elfogadott volt a polgárháború előtt, majd ez átalakul "konszolidált raboszolgatartássá" és szinte 0 pénzért dolgoztatták a színes bőrű szolgálókat napi nagyon sok órában.

Ebben a környezetbe enged betekintés a film. Kicsit körbejárja mindkét oldalt. Először láthatjuk a munkaadók szempontjából, majd pedig a cselédek szemüvegén keresztül is megnézhetjük ugyanazt. A film története egy könyv megírása körül bonyolódik. Skeeter a frissdiplomás újságíró hazatérve az egyetemről valami nagyot akar alkotni. Szerencséjére a téma az ölébe pottyan. Addig még senki sem vette a fáradtságot, hogy a cselédek szempontjából írja meg a történetüket. Erre vállalkozik Skeeter, és ehhez kell meggyőznie néhány cselédet is.

A történet nem túl csavaros, a főbb fordulópontok előre láthatók. A film nem is erre van kihegyezve. Érzelmi húrok pengetése az, ami igazán a film középpontjában van. Az érzelmi csúcsnál még én is majdnem elmorzsoltam egy könnycseppet.

A színészek nagyszerűen alakítanak. A gonosz boszorkányt alakító Bryce Dallas Howardot könnyű utálni, míg főhőseinket, Emma Stone-t és Viola Davist könnyű szeretni. A feltűnő mellékszereplők adják meg az igazi ízét a filmnek. Nagyszerű karaktereket sikerült beemelni a film történetébe. Olyanok, akik picit lendítik előre csak a történetet, de a főszereplők motivációját tökéletesen kikristályosítják.

A segítség alapvetően egy dráma, de szerencsére néhol megtörik a komolyságot néhány poénnal. Némelyik talán picit ízléstelen elsőre, de a rá épülő poénfüzér ezt könnyedén elfeledteti velünk.

Sírás és nevetés egyaránt jut osztályrészül a nézőnek. A történet elgondolkodtat minket is a saját hozzáállásunkról a különböző bőrszínű emberekhez. Arra sarkall, hogy felülvizsgáljuk magunkat, még akkor is, ha azt hisszük magunkról, hogy mindenkit be tudunk fogadni a szívünkbe.

A játékidő meglepően hosszú és a film tempója sem kapkodós, de így legalább jut idő arra, hogy már a film alatt megemésszük a mondandót. Én mindenképpen javaslom ennek a műnek a megtekintését. 8/10.

Magyarországi bemutató: november 3.