Mindenhol az egekbe magasztalták ezt a filmet, így megfelelően nagy elvárásokkal ültem neki. Lehet, hogy ez a film is a "vagy utálod, vagy imádod" kategóriába tartozik. Ilyen filmeket általában szeretni szoktam, de ezt valahogy nem tudtam megkedvelni.

Az első jelenetben teljesen sterilen és profi módon végigrobognak a városon. Nincs semmi gebasz, nincs semmi izgalom, csak a kocsikázunk a városban. Az csak mellékes, hogy az utasok némileg átcsusszantak a törvény rossz oldalára. Aztán kiszáll a főhős a fuvar végén és felcsendül a soundtrack, ami nagyon üt. Számomra az egyetlen vitathatatlanul jó a része a filmnek.

Értem, hogy a főhős nem beszél és ez koncepció, de ettől még a reakcióideje lehetne jobb. Szólnak a hozzá és kb. 3 perc mire felfogja mi van körülötte – ettől vontatott lesz a film. Nem igazán értem a koncepciót mögötte.

Valahogy olyan bosszú film jellege van, de mégsem. Nincs is itt nagyon mit megbosszulni. Nincs motiváció a filmben. A történet igencsak mondvacsinált. A főhős kicsit kattant, és szociofób, vagy  nem is tudom minek nevezzem. A csaj miatt, akit alig ismer, a halálba gyalogol – talán egy kezdődő szerelem kevés ehhez nem?

A film végig teljesen steril marad. Nem tudta megemelni a pulzusszámom, pedig akad benne néhány jelenet, ami egészen feszültre sikerült. Ezek a jelenetek egészen jók, de csak apró szigetek egy hatalmas óceánon. Tényleg nem értem ezt a filmet. Főleg azt nem értem, hogy mi van benne, ami egységesen arra késztette a sajtót és a bloggereket, hogy éltessék. A soundtrack viszont nagyon-nagyon ott van. Most is az pörög.