Tom Cruise visszatérése? Áhh, az még nagyon messze van, de a MI: Ghost Protocol egy szórakoztató film, ami már-már önnön paródiájába hajlik, egyedül Cruise bácsi veszi magát komolyan.

A film tele van butaságokkal. Megmagyarázhatatlanul tűnnek fel szereplők, amikor fizikai képtelenség, hogy odaérjenek a megfelelő helyre az adott idő alatt. Ethan Hunt bármikor alázza golyóálló John McClane-t. A főgonosz valami szuper intelligens pacáknak állítják be, de közben alapvető hülyeségeket csinál. Ezek ellen ugye szokás azt felhozni, hogy nem a fizikai realitás miatt váltunk jegyet erre a filmre. Ez így is van, de egy idő után már nem lehet komolyan venni egy filmet, ha túlzásba viszi ezeknek a logikai (és fizikai) anomáliáknak a használatát. Itt is ez történik. A színészek veszik is a lapot, és ennek megfelelően játszanak. Mi pedig élvezzük, ahogy szuperhősöket megszégyenítő módon mentik meg a világot. Persze Tom Cruise a hab a tortán, aki még ilyen körülmények között is megőrzi teljes komolyságát. Hozzáadott érték komolyan mondom.

A történet teljesen kiszámítható. Nem kell gondolkodni sem. Nincsenek csavarok, nincsenek meglepetések. Én nem teljesen így emlékszem erre a sorozatra, de valójában jobb így. Jobb mintha valami erőltetett csavarral szerettek volna villogni a készítők. Egy tisztán szórakoztatásra kihegyezett akciófilm ne akarja túllépni a műfaji kereteit. Ha szórakoztatni akar, akkor szórakoztasson. A Mission Impossible negyedik része ebben jeleskedik igazán. Amit vállal azt be is váltja.

Sok szempontból nagyon buta ez a film, a trükkök is hagynak maguk után némi kívánni valót. Viszont a színészek egészen rendben voltak. Lehet, hogy nem ez volt a cél, de néhány helyen igazán megnevetett. Ha engem kérdeztek könnyedén mondok 3 másik filmet, amit érdemes most moziban nézni ehelyett, de ha hamisítatlan popcorn-mozi élményre vágytok, akkor bizony Cruise bácsi világmegmentésére kell jegyet váltani. 5/10.