Mikor kiléptem a moziteremből a film végén, rögtön az futott át az agyamon, hogy ezt a filmet miért is kellett leforgatni. Félreértés ne essék, a film nem rossz. Sőt, egyenesen zseniális. Én elfogadom, hogy Fincher nem egy remake-t készített, hanem újra feldolgozta az eredeti regényt. A történet nem enged meg túl sok játékot, ezért tűnhet egy sima remake-nek, ahol csak az arcok cserélődtek ki. Kár lenne ennyivel leírni ezt a filmet. Fincher tetovált lánya önmagában jó alkotás, de nagyon nehéz nem az "eredeti" svéd változathoz mérni.
Rögtön a közepébe is vágnék a dolgoknak. Rooney Mara és Daniel Craig párosa tökéletes választás. A lány nagyszerű érzékkel formálja meg a karaktert. A düh, az elhagyatottság és a szeretet hiánya tökéletesen érzékelhető minden rezdülésében. Már csak a lány játékát figyelni is ajándék. Craig hozza a macsót, amit megszoktunk tőle, de valami halvány érzékenységet visz a játékba – tőle szokatlan módon.
A jólfésült gonoszokat kell még kiemelni, mert hátborzongatóan jó alakítást nyújtanak. A negatív karakterek érdemeit mindig nehezemre esik díjazni, mert a gyűlölet és az undor sokkal erősebben tör a felszínre és elhomályosítja a tényt, hogy itt csak hétköznapi emberek vesznek fel álruhát. Ha sikerül kizárni a negatív érzéseket, akkor beláthatunk a zseniális színészi teljesítmény mögé. Érdemes. A negatív karakterek közül Lisbeth gyámja és a gyilkos emelendő ki. Már csak az undorral tölt el, ha a karaktereikre gondolok – ez is azt jelzi, hogy a színészek nagyszerű munkát végeztek a karakterek megformálásakor.
A tetovált lány eléri a célját. Mikor hazafele ballagtam a villamoson még mindig a hatása alatt voltam. Hirtelen nem volt kedvem emberek között lenni. A film felszakítja azt a hártyát, amin keresztül a valóság mocskát szépítjük meg saját magunk számára. A tisztán látás inkább átok, mint adomány. A film hangulata teljesen beszippant, és nem túlzottan kellemes utóízt hagy maga után.
A tetovált lány egy nagyon jó film. Ha nem láttad a svéd változatot, akkor mindenképpen érdemes megnézni a Fincher féle feldolgozást. A történet ismeretében némileg veszít az élvezeti értékéből a film, de ez ne tántorítson el senkit. Remake vagy nem, ez nem csorbítja a film érdemeit.
Néhol picit lassúkás a történet, de a hangulat és az atmoszféra ezt mindig kompenzálja. A zene pedig szinte földöntúli. Trent Reznor csodát tett. Néhol már-már annyira jó volt a zene, hogy háttérbe szorította a filmet. Részemről egy 8/10 könnyedén megérdemeltnek tűnik.
Bemutató: 2012. január 19.
