Happy Hunger Games! And may the odds ever be in your favor!

"Azért nagyon érződik, hogy ez egy tinifilm." – ez volt a reakcióm arra, hogy foglaljam össze a filmet egy mondatban. Ezzel nem akarom leminősíteni a filmet. Ez csak egy megfigyelés, ami elhelyezi a filmet a klisék végtelen térében.

A poszt-apokaliptikus világ gladiátor harcokkal megfűszerezve, végtelen lehetőségeket tartogat mind látvány, mind filozófiai szinten. Ebből Az éhezők viadala inkább a látvány felé megy el. Ez a formanyelv közelebb áll a célközönséghez és befogadni is sokkal könnyebb. Ettől függetlenül én nagyon örültem volna, ha jobban rágyúrnak az elmélkedős, filozofikusabb részletekre.

A témakört már körbejárták néhányszor a film- és irodalomtörténet során, de ez a lehetőségek sokszínűsége és a tény, hogy sosem elég a poszt-apokaliptikus művekből, biztosítják, hogy itt is feltűnjön pár érdekes gondolat. Jól meg is villantják és mint a mézesmadzagot húzzák el az orrunk előtt, de aztán csak morzsákat kapunk. Talán az eredeti regényben több van?

A látvány viszont üt és a feszültséget is jól tartja fent a film. Néhányszor lélegzet visszafojtva izgultam Katniss-szel az életéért. Maga a viadal nagyszerűre sikerült, a jelenetek betalálnak és csak nagyon kevés időhúzós képsor tűnik fel. Ami viszont a körítést illeti, már nem ennyire rózsás a helyzet. Itt jön ki, hogy mennyire tinifilmről is beszélünk valójában. A szerelmi szál, és a lassan bontakozó szerelmi háromszög, elkerülhetetlen következménye a célközönségnek való megfelelésnek.

A filmben feltűnő rengeteg ismerős arc közül mégis Katniss Everdeent alakító Jennifer Lawrence emelkedik ki. A rendező minden pillanatban neki kedvez és ezt ő ki is használja. Amikor szépnek kell lenni akkor szép, amikor keménynek kell lenni akkor kemény, de lényeg, hogy közben végig nagyon jól játszik. Tényleg elbűvölő.

Az éhezők viadalának univerzumában nagy lehetőségek rejlenek, de ebből most csak atomi részeket kaptunk. Helyette élménymozi van. Ez nem rossz, csak fáj a szívem kicsit. Az ehőezők viadala megérdemli a figyelmet. A 140 perces hossza picit riasztó lehet, de csak egy-két elnyomott ásítást tudok felhozni ellene. Most megint van értelme plázamoziba rohanni. 7/10.