Paul Scheuring alkotása nagyobbat és erősebbet ütött, mint gondoltam!

Modern környezet, modern kontextus, de a téma és a brutalitás ősi, barbár kort idéz. Az igaz történet alapján készült film középpontjában egy válogatott csapat áll, akiket pszichológiai kísérletnek vetnek alá, hogy teszteljék az emberi viselkedést és a személyiség átalakulását egy speciális térben. És hogy mi ez a speciális tér? Egy börtön. 14 napig vannak összezárva, távol a külvilágtól mialatt a kísérlet vezetője által kiválasztva őrök vagy rabok szerepét töltik be. Sajátos szabályoknak kell engedelmeskedniük, csak így nyerhetik el a tesztalanyoknak járó fizetést: 14000 dollárt.

Már az itt bemutatott cselekményalap is egy zseniális filmmel kecsegtet, és A kísérlet másfél órája egy percre sem hoz csalódást. Szemtanúi lehetünk, hogy a külvilágban civilizáltan viselkedő tesztalanyok hogyan fordulnak ki saját magukból alig pár nap leforgása alatt. Akár az összezárt patkányok közt, úgy uralkodik el a csapaton az ellenségeskedés, az agresszió és a brutalitás. Új, a társadalom kontrolljától megszabadult birodalom alakul a falak közt, melyben lázongó rabok küzdenek a perverziók által megszállt, hatalmaskodó őrök ellen. Mi a tét? Eleinte a döntés és az akarat szabadsága. A kísérlet előrehaladtával pedig már az élet is. Itt nincsenek jók vagy rosszak. Itt csak a másikon való uralkodás leküzdhetetlen vágya által megrészegült gyenge, vagy éppen túlságosan is erős személyiségek léteznek. Ez pedig gyilkos indulatot és brutalitást szül, ami alól senki sem lehet kivétel.

Paul Scheuring művének zsenialitását nem csak az extrém történet és annak kifinomult adagolása teszi ki. A színészgárda összeválogatása mesteri! A két főszereplő egészen egyszerűen tökéletes választás. Adrien Brody (a rabok oldalán) egy ideig megpróbál a civilizáció normáinak megfelelően viselkedni, ám értékrendje miatt fő lázadónak bélyegzik meg és az állandó megaláztatás és megszégyenítés közepette láthatjuk, amint protagonista karaktere megtörik és személyisége behódol a támadó és védekező ösztönöknek. Ezzel a nézői azonosulásnak annyi. Forest Whitaker, az ellenséges őrök oldalán szintén mesteri alakítást nyújt. Bár én őt eddig csak olyan filmben láttam, ahol pozitív szerepben lépett a vászonra – itt színészi teljesítményének köszönhetően jelenik meg a szemünk előtt a perverziók által vezérelt, pszichopata minidiktátor. Több, mint zseniális!

Kiemelném továbbá a képi világ kifinomult megalkotását. A film végig vibráló neonfényben, vagy félhomályban játszódik. A börtön koszos, színtelen és bezártságot hangsúlyozó világa mellett ez tovább erősíti A kísérlet nyomasztó jellegét. A társadalomból egyre beljebb, zártabb terek felé haladunk, mígnem a végső helyszín maga az emberi elme lesz. Az infrakamerás felvételek pedig a legvadabb pszicho-horrorok kísértetszerű világát idézi.

Megalázó kínzások, megszégyenítések, erőszakoskodások és az indulatok eluralkodása közepette a nézőben egy borzongató érzés lesz úrrá: Vajon én is így cselekednék? A film nem ad kielégítő választ, de felmutat egy lehetséges utat. Talán mi sem állunk az evolúcióban magasabb szinten a majmoknál. Talán ugyanúgy az ösztöneink vezérelnek minket is.

10/10