Könnyed nyár estét megkoronázó, vacsora utáni, középkategóriás filmre számítottam, amikor befeküdtem az ágyba megnézni A tehetséges Mr. Ripley c. Minghella alkotást. Bár a rendező neve jóval kecsegtetett (A felolvasó, Az angol beteg), mégsem fűztem nagy reményeket eme művéhez.  A tehetséges Mr. Ripley viszont nem csak megugrotta a lécet, de egyenesen a Holdig repült! Tipikus ’kellemes csalódás’ volt, enyhe kifejezéssel élve.

A Patricia Highsmith nagysikerű regényéből adaptált film az 1950-es évekbe kalauzol minket. A történet középpontjában Tom Ripley (Matt Damon) áll, pénztelen, alkalmi munkákból élő New York-i fiatal. Amikor megadatik számára a lehetőség, hogy betekintést nyerhessen a felsőbb rétegek világába, nem kérdés számára, hogy mindent megtegyen a feltörekvésért és a beilleszkedésért. Olaszországba utazik, hogy pénzjutalom ellenében visszacsábítsa Amerikába egy milliárdos család kicsapongó fiát, Dickie Greenleaf-et (Jude Law). Ahogy egyre jobban elmerül a gazdag élet bugyraiban, rádöbben, hogy képtelen szabadulni tőle. Bármit megtesz, hogy megtartsa ezt az életformát és így válik az először csak hazudozó Tomból csaló és gyilkos. Új személyazonosságot teremt magának, új életet, új barátokat (Gwyneth Paltrow, Cate Blanchett). De tetteinek súlya és egyre sürgetőbb következményei fokozatosan összeroppantják ezt a törékeny életet és a személyiségét is, míg el nem jut oda, hogy már ő maga sem tudja, kicsoda is valójában.

A film egy már sokszor elmondott kérdéskört jár körül, de mégis másképp, új kérdéseket felmutatva, méghozzá a lélektani irányultság által. A kérdéskör az, hogy mire képes az ember a gazdagságért, egy jobb életért, talán egy jobb személyiségért is. Ez az alapvető emberi vágy, a többre és jobbra törekvés alkotja Tom Ripley személyiségének alapját, így a film elején gyakorlatilag egyenrangú a nézővel, könnyen azonosulunk vele. Küzd a mindennapokban, próbál boldogulni, miközben nem elégedett sem a környezetével, sem saját magával.

Az, hogy többet szeretne annál, amije van, még nem lenne gond. A problematika magva a törekvés ’hogyan’-jában rejlik – és a néző itt kezd eltávolodni a kezdetben oly’ szimpatikus karaktertől. A hazugság és a csalás - amik a cselekmény előrehaladtával egyre jobban meghatározzák a főszereplőt - változtatják Tom Ripley-t hősből antihőssé. Ez az átváltozás pedig bámulatos! A film rendkívül kifinomultan mutatja be a lélek és a személyiség átfordulását és megtörését.

Ehhez persze elengedhetetlen a kiváló színészi munka! A tehetséges Mr. Ripley-ben mindenkinek megadatott, hogy nagyot alakítson és hál’ Istennek ezt mindenki meg is teszi. Dicséret az egész színészgárdának!

A képi megformáltság nem különösebben kiemelkedő, de az olasz városokat, életet és tájat bemutató képek szépen megalkotottak és rendkívül hangulatosak.

Mint említettem, A tehetséges Mr. Ripley erőssége inkább a kidolgozott kérdésfelvetésben rejlik. Mik az erkölcs határai, ha a vágyaink után törekszünk? A cél biztos, hogy szentesíti az eszközt? Ki vagyok én és lehetek-e más, mint aki vagyok? Vajon jobb hamis valakinek lenni, mint igazi senkinek? A film felmutatja egy hazug és gyilkos elme eltorzulását és a homoszexualitás kérdéskörét is, bár ez utóbbit csak burkoltan. Egy zseniálisan elgondolkodtató alkotás, amely a kezdeti könnyedségből egy egyre izgalmasabb thriller-é alakul. Legalábbis mikor lement az utolsó hátborzongató kép, én alig mertem felállni, hogy lekapcsoljam a villanyt..

9/10