Egy újabb coming-of-age történet? Bizony így van. Most éppen a végzős bál (prom) körüli mizériát lovagolja meg. Hősünk, Danny jó fiú, jó tanuló – egy átlagos, kissé félénk tizenéves. Jelenleg legnagyobb problémája, hogy nem tudja, melyik lányt hívja el a nagy eseményre, amire minden végzős vár. Bár ha jobban belegondolunk, akkor a legnagyobb problémája az, hogy nem tudja, hogyan kérje fel bármelyik lányt is.

Bart Got a Room nem egy harsány film. Elkerülik a figós-böfögős, gagyi tini poénok. Ennél egy sokkal kiforrottabb filmmel állunk szemben. Ugyan általános életigazságokat puffogtat, de ezt egy átlagos srác szájába adja. Egy olyanéba, aki lehetne bárki. Pont ezért Danny karakterével könnyű azonosulni. Danny problémáit mindenki átélte már, mindenki megküzdött a belső félelmével, hogy mi lesz, ha nemet mondanak.

Meglehetősen sötét a film humora, de poénok általában kellően betalálnak. Ezt megtoldjuk egy nem túl hivalkodó, de azért kellemes rendezéssel, valamint pár színészi villanással is. Ezek együtt már elég okot adnak, hogy a leüljünk a film elé. A kicsit keserédes hangulat is felettébb találó (főleg így vizsgaidőszakban).

7/10

Tarr Béla retrospektív a hétvégén a Toldi moziban:

2012. június 1. péntek
17.00 Könyvbemutató. A kötetet Forgách András mutatja be.
17.00 Családi tűzfészek (angol felirattal)
18.30 A torinói ló
19.00 Panelkapcsolat
21.00 Balaton koncert

2012. június 2. szombat
14.00 Sátántangó

További információ a Toldi mozi honlapján.

Tegnap és ma éjjel rászántam magam, hogy kicsit kipofozzam a blogot. Utoljára több mint két éve változott valami is a blog küllemén, úgyhogy ideje volt picit leporolni.

Mostanában a szuperminimalista vonalon utazom, így egyhasábos szörny lett az eredmény. A legfontosabb dolgok a fejléc alatti menüszerű képződményről érhetőek el. A bejegyzések alatt megmaradt a social rész. Lehet twitterre, facebookra és google+-ra osztani.

Én kipróbáltam Firefox, IE9 és Chrome alatt. A statisztikák szerint ez a látogatók majdnem 95%-át lefedi, de ha valakinél nagyon szétesne, akkor kérem jelezze a filmdzsungel [majomfarka] gmail [pont] com email, címen mellékelve egy böngésző név+verzió kombót.

Én igazán megpróbáltam megszeretni ezt a filmet. Erre fordítottam a játékidő 110 hosszú percét. A főcím felvillanásakor a nézőközönség pánikszerű menekülésbe kezdett és teljesen érthető is, hogy miért. Ennyire összefüggéstelen, semmitmondó filmet már elég régen láttam.

Néhány jelenet kivételével a film egy limó belsejében játszódik. Hősünk(?) Eric Packer különböző beszélgető partnereket fogad az autójában, miközben a város másik végében lévő fodrászhoz igyekeznek. Az út majd’ egy napig tart, így van idő elmélázni az élet és a világ dolgain.

Az egyes partnerek teljesen összefüggéstelen beszélgetéseket folytatnak Packerrel. Önmagukban is érthetetlenek sokszor, de összekötni őket egy nagyobb gondolatfolyammá teljesen lehetetlen. Valamit a kapitalista világ összeomlásáról és jövőről meg paranoiáról hadoválnak. Nekem végig az volt az érzésem, hogy a regényben az író ezeket értelmesen kifejti, de a forgatókönyvvé való átdolgozásnál az elmélkedések értelmes részét egyszerűen csak kidobták. A film viszont annyira eltaszított a regénytől, hogy kicsi a valószínűsége, hogy valaha is nekiugrom a mű elolvasásának.

Az élményt csak rontja Robert Pattinson alakítása. Egy egomán, újgazdag, emocionális analfabétát szeretne megformálni, aki a számokban látja az üdvözülést. Az alakítása kb. 10 másodpercig érdekes és utána végtelen unalomba fullad. Az egész film alatt nem tud fejlődést mutatni, pedig „történet” éppen erről szólna. Ugyanaz az arckifejezés, ugyanaz a hangtónus. Semmi érzelem, csak az értelmetlen szövegelés.

Az utolsó jelenetben szeretne a rendező értelmet adni a filmnek, de eddigre már világos, hogy ez nem fog sikerülni. Az első nagyjából 90 perc inkoherens jeleneteit és Pattinson bénázását már nem lehet menteni. Cronenberg nem okoz meglepetést és a befejezést is hasonlóan érthetetlenre faragja, mint a film bármely más részét. Egy nagy beszélgetés a semmiről. Önmagában is alig értékelhető, de a film folyamába beilleszthetetlen. Mintha minden egyes új jelenettel egy új kisfilmet forgattak volna, csak a szereplők maradtak a régiek.

A Cosmopolis teljes játékideje alatt csak pislogunk, mert egy érthetetlen szó halom az egész. A végén teljesen üres fejjel állunk fel, csak a rossz szájízre emlékszünk. Arra, hogy majd két órát eltöltöttünk egy kupac kép előtt, ami nem szórakoztatott, de legalább meggyötörte az agyunkat (mert mégiscsak értelmet kerestünk a filmben). Nem jó érzés a Cosmopolist végignézni.

2/10

Bemutató: 2012. május 31.

Ez az a popcornmozi, amiről mindenki álmodott. Erre a két és fél órára a bennünk lakozó kis geek a felszínre törhet és sütkérezhet a gyöngyházszínű vászon halovány, de azért hasító fényében. Ez az a képregényfilm, amit már évek óta várunk.

Végre egy film, ami magamögött hagyja azt a trendet, hogy műfajokon akar átívelni. Joss Whedon nem sokat tökölt a felvezetéssel. Az összes karakter ismert volt már. Vagy kapott saját előzményfilmet, vagy pedig feltűnt valamelyik ilyen filmben. Ez a döntés több mint jónak bizonyult. Azzal, hogy nem kellett értékes perceket vesztegetni a karakterek felvázolására, maradt elég idő és tér, hogy odacsapjunk már az elején.

Az akciójeleneket csak ízlelgetnek minket egészen addig míg Loki serege meg nem érkezik. Onnantól némileg eldurvulnak a dolgok és egy epikus csatának lehetünk szemtanúi. Egy olyannak, ahol végre látjuk is, hogy mi történik. A kamerát nem kapkodják össze-vissza, nem nagy totálba mutatják a szenvedő főhőst. Itt bizony minden részletet megmutatnak, amit látni lehet és kell is. Végre egy film, ami nem trendi, hanem geeknézőbarát.

Az akció mellett persze történetre ne számítsunk. De kinek kell az? Kapunk helyette egy csomó egysorost, amit kényelmesen lehet puffogtatni a kocsmában is. A film tele van olyan kis gegekkel, ahol a főhősök egymást oltják, vagy éppen olyan apróságokkal, amik az egyes karakterek múltjában vájkálnak, és még így is vicces tud maradni.

[about Loki]
Thor: He's my brother. 
Natasha Romanoff: He killed 80 people in 2 days.
Thor: ...He's adopted.

Ugyan nem egy kifejezett vígjáték a Bosszúállók, de legalább annyira vicces. Erre még rádobjuk a látvány faktort, ami nem mellesleg 3D-ben tuningolva még jobban üt (3D-s filmként számomra Avatar óta először). A mixbe már tényleg csak egy-két jó alakítást kell belekeverni, hogy az ultimate popcornmozi megszülethessen.

És ezeket az alakításokat be is dobják. Loki zseniális főgonosz. Aztán ott van még a mindig sziporkázó Tony Stark és meglepő módon zöld óriássá változó Bruce Banner, akit talán még nem láttunk ilyen jól és érdekesen megelevenítve.

A Bosszúállókat bűn kihagyni. Mindenképpen moziban érdemes nézni, a torrent-téka képtelen lenne hozni az élményt. A MOM-ban most is van eredeti nyelvű vetítés, így a finnyások (mint én) is megkapják a megfelelő zúzás adagot májusra. Én mindenkit arra buzdítok, hogy rohanjon moziba! 9/10.