Én igazán megpróbáltam megszeretni ezt a filmet. Erre fordítottam a játékidő 110 hosszú percét. A főcím felvillanásakor a nézőközönség pánikszerű menekülésbe kezdett és teljesen érthető is, hogy miért. Ennyire összefüggéstelen, semmitmondó filmet már elég régen láttam.

Néhány jelenet kivételével a film egy limó belsejében játszódik. Hősünk(?) Eric Packer különböző beszélgető partnereket fogad az autójában, miközben a város másik végében lévő fodrászhoz igyekeznek. Az út majd’ egy napig tart, így van idő elmélázni az élet és a világ dolgain.

Az egyes partnerek teljesen összefüggéstelen beszélgetéseket folytatnak Packerrel. Önmagukban is érthetetlenek sokszor, de összekötni őket egy nagyobb gondolatfolyammá teljesen lehetetlen. Valamit a kapitalista világ összeomlásáról és jövőről meg paranoiáról hadoválnak. Nekem végig az volt az érzésem, hogy a regényben az író ezeket értelmesen kifejti, de a forgatókönyvvé való átdolgozásnál az elmélkedések értelmes részét egyszerűen csak kidobták. A film viszont annyira eltaszított a regénytől, hogy kicsi a valószínűsége, hogy valaha is nekiugrom a mű elolvasásának.

Az élményt csak rontja Robert Pattinson alakítása. Egy egomán, újgazdag, emocionális analfabétát szeretne megformálni, aki a számokban látja az üdvözülést. Az alakítása kb. 10 másodpercig érdekes és utána végtelen unalomba fullad. Az egész film alatt nem tud fejlődést mutatni, pedig „történet” éppen erről szólna. Ugyanaz az arckifejezés, ugyanaz a hangtónus. Semmi érzelem, csak az értelmetlen szövegelés.

Az utolsó jelenetben szeretne a rendező értelmet adni a filmnek, de eddigre már világos, hogy ez nem fog sikerülni. Az első nagyjából 90 perc inkoherens jeleneteit és Pattinson bénázását már nem lehet menteni. Cronenberg nem okoz meglepetést és a befejezést is hasonlóan érthetetlenre faragja, mint a film bármely más részét. Egy nagy beszélgetés a semmiről. Önmagában is alig értékelhető, de a film folyamába beilleszthetetlen. Mintha minden egyes új jelenettel egy új kisfilmet forgattak volna, csak a szereplők maradtak a régiek.

A Cosmopolis teljes játékideje alatt csak pislogunk, mert egy érthetetlen szó halom az egész. A végén teljesen üres fejjel állunk fel, csak a rossz szájízre emlékszünk. Arra, hogy majd két órát eltöltöttünk egy kupac kép előtt, ami nem szórakoztatott, de legalább meggyötörte az agyunkat (mert mégiscsak értelmet kerestünk a filmben). Nem jó érzés a Cosmopolist végignézni.

2/10

Bemutató: 2012. május 31.