...avagy ikerhatás a la kör 

Néhány évvel ezelőtt egy új trend ütötte fel a fejét az amerikai filmiparban. Nem tudni, talán a forgatókönyvírók fantáziátlansága, vagy más egyéb tényezők igényelték a "vérfrissítést". Az álomgyárosok érdeklődésének fókuszába kerültek a Távol-Keleti filmgyártás, ezen belül is a horror, thriller illetve misztikus filmek néhány darabja. Kipattant a szikra, kissé "feltuningolva", kissé "amerikanizálva", de meghagyva a különleges misztikum borzongató varázsát, megjelennek a mozik műsorán a japán és kínai történetek "jueszéj" feldolgozásai (A kör, az Átok). A siker időszakos volt, egy idő után a néző már unalmasnak találta a túlvilágról jött kislány bosszúját, vagy éppen a sápadt szellem fiúcska fájdalmas panaszait. Egészen mostanáig.

Ezen tények tudatában kissé kesernyés szájízzel váltottam jegyet a túlvilág szülöttére. előre lehetett sejteni mit is kapunk a pénzünkért, mégis hajt a kíváncsiság. A papírforma beigazolódott, de ennek ellenére van valami plusz a filmben.

Casey Beldon (Odette Yustman) átlagos amerikai lány. Vagy mégsem? Folyamatos rémálmok gyötrik, amik már az ébrenlétben sem hagyják nyugodni. Egy nap észreveszi, hogy egyik szemének írisze kezd megváltozni. Gyanakvása és félelme nyomozásra ösztönzi. Nincs egyedül a rejtély kutatásában, két segítője is akad: barátja Mark (Cam Gigandet), és a kissé babonás barátnő Romy (Meagan Good) személyében. A szálak egyre bonyolódnak, egészen elvezetnek a holokauszt túlélőig, Sofia Kozma-ig (Jane Alexander), aki fellebbenti a fátylat a szörnyű titokról. A fiatalok nem mással, mint egy dybbukkal, egy gonosz ártó szellemmel állnak szemben, kinek célpontja Casey. Egyetlen ember van, aki tud segíteni, ő pedig nem más, mint Joseph Senak rabbi (Gary "ötödik elem" Oldman). És elindul a harc a gonosz démon ellen. 

A történet nem újdonság, volt már számos hasonló téma. A dialógusokban ne keressünk komoly méy érzésű mondanivalót, mert nincsen. Valójában a film több mint a fele egy nagy felvezetés, úgymond "előjáték" a végkifejletig. Ami megmenti David S. Goyer rendező filmjét a totális bukástól, az az utolsó 20 perc.

Linda Blair 1973-as borsópüré köpködése óta, talán itt láthatunk újra egy "remekbe szabott" ördögűzést. Ehhez nagymértékben hozzájárul a rég nem látott Gary Oldman nagyszerű alakítása, James Hawkinson operatőr, valamint a látványért felelős Craig Jackson munkája. Összességében egy erős középmezőnybe lehet sorolni a filmet, a téma érdekes, de a borzongás szintskáláján maximum a "libabőrig" leng ki a mutató. 8/10.