Egy disztópikus jövőben játszódó kicsit dekadens, kicsit szürreális műfaji paródia. A poszt-apokaliptikus zsánert veszi elő, áthelyezi a hangsúlyokat, a szokásos összetevőket beledobja egy turmixgépbe, majd járatja egy ideig, mielőtt visszaöntené elénk. A végeredmény egy hihetetlen katyvasz, amit talán elsőre nem egyszerű befogadni, de mindenképpen meg kell próbálni.

A történet kicsit szétcsúszott a képregényes múltja miatt. A mozgóképre adaptálás során túl sokat akartak megmutatni egy nagyon régóta futó képregényből, így foszlányokra szakad a történet. A jelenetek között a kohézió nem túl erős, de a végére mégis kikerekedik valami sablonos sztori az egészből.

A jövőben a világ elsivatagosodott és alig van víz. A vizet és ezzel együtt a hatalmat a WP (azaz Water & Power) nevű cég tartja a markában. A WP mindent uralni akar, és nem tűri az ellenszegülőket. A bányáiban rabszolgaként dolgoztatja az embereket. Rebecca is ide kerül, de ő nem olyan természet, aki belenyugszik az ilyen siralmas helyzetbe, ezért mindent megtesz, hogy megint friss és forró sivatagi levegőt szívhasson.

A szökésen kívül van még gyerekmentés is, és egyéb hőstettek, s kenguruemberek is. Ilyen Booga is, akivel aztán Rebecca össze is gabalyodik. Bár a képregényt nem olvastam, de annyira szerteágazó lehet, hogy a megfilmesítése nagyobb falat volt, mint azt a készítők elsőre gondolták, ezért eshetett meg, hogy mindenből egy picit beletettek, így végül nem kaptunk csak maszatolást egy koherens történet helyett.

A poszt-apokaliptikus filmekre jellemző a punk stílus, főleg a jelmezekben és a zenei aláfestésben. Ez itt hatványozottan igaz, mert (a wikipedia tanulsága szerint) a képregény kifejezetten erre a stílusra épül. A filmbe ágyazott rajzfilmbetétek pedig mintha csak a képregényből szöktek volna át a képernyőnkre. Pár perc erejéig eljátszottam a gondolattal, hogy mi lett volna, ha az egészet animált filmként teszik elénk. Valószínűleg még elborultabb lenne a végeredmény…

A főszereplőnk, Rebecca, vagány és szókimondó, picit talán feminista és erősen anarchista. Lori Petty játéka nagyon meggyőző, szerintem erre a szerepre született, bár néhol mintha túljátszaná a karakterét. Társa Naomi Watts, a kicsit ijedős, félénk, de ha kell, akkor odacsapós Jet Girl szerepében. Lori Petty általában uralja a vásznat, így nem sokat láthatunk Watts kisasszony alakításából, de az biztos, hogy a barna haj nem áll neki rosszul.

A Tank Girl története önmagában elég butácska, viszont ezt ellensúlyozza a színészi játék, az egyik legjobb soundtrack, amit eddig hallottam és Lori Petty. A film korlátai miatt csak bepillanthatunk ebbe a disztópikus jövőbe, ami a képregényben valószínűleg sokkal részletesebben kidolgozott (erre utalnak a csak megemlített, de kidolgozatlan részletek). Kuszaság ide, vagy oda, ezt a filmet kár kihagyni.

Tank Girl
színes, amerikai sci-fi vígjáték, 104 perc, 1995
r: Rachel Talalay