Mikor itthon megjelentek a plakátok még nem keltette fel az érdeklődésem. Viszont miután az egyik előzetesben megláttam a "nyilaik eltakarják a napot" jelenetet, na az teljesen letaglózott. Meg is néztem moziban, és megkaptam amire számítottam.

Természetesen a vért nem kedvelők jobb, ha tartják a távolságot egy ilyen filmtől, de az a pár durvább jelenet nem csökkent semmit az élvezhetőségen. Egyrészt ellensúlyozza őket a hangulat, mondhatni kárpótol mindent, másrészt, köszönet Zack Snyder rendezőnek, nem is bővelkedik bennük annyira hogy horrorfilm érzetünk legyen tőle.

Arról pedig, hogy mit hoztak ki egy történelmi eseményből, csak azt tudom mondani, jól választottak. Sokan mondták, hogy milyen valótlan elemek vannak benne, de ennek így kell lennie. Ez a mitológikus feldolgozás méltó emléket állít a 300 spártainak, és jó hangulati alapot ad a filmnek. Aki pedig valóságosságot akar, az nézzen dokumentumfilmet.

A történet mindenki számára ismert: Leónidasz király 300 főnyi spártai katonájával ellenáll Xerxész rettentő haderejének a thermopülai szorosnál i.e. 480-ban. A velük együtt párezer főt kitevő hellén haderő több százezres perzsa sereget tartóztat fel, mivel számbeli fölényük nem jelent előnyt a perzsáknak ilyen szűk helyen. A harc mellet helyet kap a Spártában folyó "összecsapás" is, melyben felesége próbálja rábírni a spártai tanácsot, hogy küldjenek Leónidasz után csaptokat. A király ugyanis az ephoroszok akaratának ellenére harcolna, így mivel háborúba nem mehet, "a személyes testőrségével tesz egy kis kiruccanást északra".

A történet elmesélését ötletesen oldották meg: Dilios (az egyik spártai katona) tolmácsolásában hallhatjuk, ám ezt csak a végén tudjuk meg. Ez a megoldás lehetőséget ad a narrálásra, és jó helyen, megfelelően élnek vele a filmkészítők.

A film egy képregény-adaptáció, és bár nézés közben nem tűnik fel, utólag belegondolva ezt tükrözi pár speciális effekt is. Gondolok itt a lassításos jelenetekre, melyekben a lelassított részek egy-egy képnek felelnek meg, a köztük lévő gyors áttűnés pedig a köztes, hiányzó rész. Emelett ez a hatás beleránt a harc ritmusába. Egy lelassított mozdulat után érezni a villámgyorsan megtörténő szúrások és kardcsapások lehengerlő erejét.

A magával ragadó mitológiai hangulathoz teljesen passzol a zene is, amit Tyler Bates komponált. A képi világot is sikerült eltalálni, legalább annyira mint a könyv alapján készült filmekét (H.P. meg Gyűrűk Ura). Sok helyen tényleg nem valóságos, de mint azt már kifejtettem, ettől lesz az az igazi mitológia érzete az egésznek.

Csak a gyenge idegzetűeknek nem ajánlom, de akit nem tántorít el egy kis vér, na meg egy pár levágott fej, annak nagyszerű élményt nyújt ez a film. 8/10-et adok rá.