Olvastam egy kritikát, ami felkeltette az érdeklődésem. Gondoltam megnézem, gazdagabb leszek egy élménnyel és ezzel le is zárul a történet. Mint megszokhattuk, az élet sohasem úgy alakul, ahogy elterveztük. Ez a film teljesen megfogott és nem hagyja, hogy csak úgy, szó nélkül elmenjek mellette.

Coen tesók egy régebbi, de mindenképpen megkapó művéről van szó. Az 1930-as évekbeli világgazdasági válságba repítenek vissza minket, az USA déli részére. Everett két rabtársával megszökik, hogy felkutassanak egy korábban elásott kincset. Sietniük kell, mert a völgyet, ahol elásták, napokon belül elárasztják. A három furcsa figura utazásának lehetünk szem és fültanúi.

Történet alapján tűnhet egynek a sok közül, de ez ne tévesszen meg senkit. Bőven tartogat meglepetéseket a story. A film erőssége mégsem a történetben rejlik, sokkal inkább a párbeszédekben és a színészi játékban. A történetnél maradva: Homérosz Odüsszeiája remekül van beleépítve. Rengeteg, mindenki által felismerhető motívumot emeltek át. Ezek még tovább színesítik, az amúgy sem fekete-fehér történetet.

A szereplők szájába adott mondatok szinte egytől egyig zseniálisak. Tele van egysoros, idézhető beszólásokkal. Bármikor eszembe jut egy-egy röpke párbeszéd, rögtön széles mosoly jelenik meg az arcomon. Ez a bizonyíték arra, hogy nem a levegőbe beszélek, mikor éltetem a szkriptet.

Helyszín ugye az a bizonyos Southland, tehát az USA déli része, közelebbről Mississippi állam. Ennek megfelelően nem felejtették el az itteni akcentust használni. Végre nem a kommersz amerikai angolt hallhatjuk, hanem a déli akcentust. Persze Mississippivel nemcsak a tájszólás jár együtt, hanem a táj is. A szép fényképezéssel engem le lehet venni a lábamról. Nos, ez itt teljes mértékben sikerült is.

A szereplőgárda nagyon impozáns. A főszereplő trió (George Clooney, John Turturro, Tim Blake Nelson) nagyszerű alakítást nyújt. Clooney végre újra az "eszes gengszter" szerepében, ami talán számára a legtalálóbb. Ennek megfelelően brillírozik is. A mellékszerepekben feltűnik sok ismertebb arc és akad néhány igazán nagy név is. Pl. John Goodman vagy Holly Hunter.

Itt a végén, még szólnék pár szót a zenéről. Ha az egyszeri blogger előveszi egy film zenéjét, akkor azt csak azért teszi, mert megérdemel pár dicsérő szót. Itt sincs ez másképp. A film többi részéhez hasonlóan itt sem tudok mást, mint ódákat zengeni. Szóval a zene fantasztikus, tökéletesen illik a hangulathoz és természetesen kötelező a beszerzése.

A kedvenc film titulus körül tolongott pár film, de egyik sem emelkedett ki. Viszont most megvan a nyertes és ez bizony ünneplésre ad okot. A film alatt végig olyan érzésem volt, hogy ezt akárhányszor képes leszek újranézni. Nincs is szívem 10/10-nél kevesebbet adni neki.

A tovább mögött van egy jelenet a filmből. Nem spoileres (már amennyire ez lehetséges) viszont iszonyat jól átadja a film feelgood hangulatát.