A film zavarba ejtően érdekes jelenség. Mint film, nagyon gyengécske. Jelentéktelen színészi alakítások, gagyi szövegkönyv és nagyon is feledhető rendezés; talán ezekkel a szavakkal lehet leginkább leírni. Viszont, ha mint egy víziót nézem, a helyzet már egészen más. Egy görbe tükör a mai fogyasztói társadalomnak, de az amerikaiaknak különösen. Nem is próbálnám egyetlen nagy egésznek tekinteni és így értelmezni a filmet. Külön írok a két "részről".

A fenti pár szóban szinte mindent elmondta, de azért még megpróbálom érdemben kifejteni.

Először lássuk, hogy történet szempontjából mivel állunk szemben. Az amerikai hadsereg kifejleszt egy humán hibernációs eljárást, hogy a legjobb embereit – akiket mellesleg súlyos pénzekért képeztek ki - tárolhassa a vészterhesebb időkre. De mielőtt élesben is kipróbálnák, kell egy tesztalany. Egy teljesen átlagos aktakukac katona, de hogy nőn is teszteljék, egy prostit is lefagyasztanak. Aztán szerencsésen elfelejtik őket, hogy majd 500 évvel később ébredjenek fel.

Mint láthatjuk, a történet nem érdemel Oscart, de itt megállja a helyét. Nem is pazarolnám az értékes karaktereket, szóval csak két részletre térnék még ki a filmmel kapcsolatban. Az első a szinkron. A célját egyértelműen elérte, így mondhatjuk, hogy rendben van. Viszonylag jól érzékeltette a mai és a jövőbeli ember beszédében megjelenő intellektuális különbséget. Talán az angol nyelv nagyobb szabadságot biztosít a nyelvtani "elkorcsosulásra", de szókincsében és hanghordozásában teljesen átadta a magyar szöveg is, amit akart.

A másik a díszlet. Néhol már műanyag gyerekjátéknak tűnik, de ha belegondolunk, akkor ez tökéletesen ragaszkodik a koncepcióhoz. Alkalmazkodik az egyre infantilisebbé váló népesség ízléséhez. Az álprűd és patriarchikus társadalomnak, pedig akkor mutat be, mikor az arénában a monster truckok nem titkoltan egy hatalmas hímtagot formáznak.

Mint látszik is a film minden apró részlete egy görbe tükör. Emellett néhol az olyan szar, hogy már jó effektus lép életbe. Ezek tükrében nem tudok 5/10-nél rosszabbat adni, annak ellenére, hogy a film "szakmai" része eléggé a béka segge alatt van.

Már pedzegettem az előző részben is, hogy a film legnagyobb erénye az a görbe tükör, amit a társadalom elé állít. Minden képkockája valamilyen formában támadás a mai fogyasztói társadalom ellen. Sokszor nem is iróniával operál a film, hanem nemes egyszerűséggel a maró gúny eszközéhez nyúl. A társadalom alappilléreit ingatja meg. Gondoljunk csak a filmbeli amerikai elnökre. Ez megkérdőjelezi a demokrácia intézményét egy olyan társadalomban, ahol az emberek nem képesek felelős választóként viselkedni. Még sorolhatnánk az ehhez hasonló durvábbnál durvább példákat, de valahol mindegyiknek van létjogosultsága.

Igazából oldalakon keresztül lehetne értelmezni a filmet. Minden percét ízekre szaggatva, az utolsó képkockáig kielemezni. Ez persze kicsit felesleges, mert akkor nem marad semmi a néző számára. Nem marad felfedeznivaló; ha minden rejtvényt megoldanak előttünk, akkor már nem olyan élvezet aztán nekiesni. Kicsit olyan ez, mint egy irodalmi kritika. Egy regénynél mindent elárulnak előre (persze nem a történetre gondolok), akkor már nincs sok értelme elolvasni a könyvet, mert időpazarlásnak érezzük majd.

Magáról a vízióról csak azért írok külön, hogy megmutassam, ezt a filmet igenis érdemes megnézni, annak ellenére, hogy maga a produkció gyengécske. Én nem bántam meg, pedig volt egy-két jelenet, mikor a fejemet fogtam.