Egy ilyen filmre nem lehet véletlenségből ráakadni, mindig kell egy ajánlás, ami alapján aztán mi is a csoda részévé válhatunk. Ezért nem is lepődtem meg, vagy talán pontosabb, hogy ha úgy fogalmazok, hogy azt kaptam, amit vártam: egy nagyszerű filmet és majdnem két óra nyomozós feszültséget.

Egy film noirral állunk szemben és annak minden kellékével, de az egész történetet gimis környezetbe ültették. Már ez is jó pont, hogy kimozdulunk a megszokott holtpontról és a készítők be mernek vállalni valami újat. Szerencsére ezzel nem elégszenek meg és még tovább merészkednek. Súlyos iskolai problémákat mutatnak be játszi könnyedséggel és főleg úgy, hogy egyáltalán nem ez a fő cél.

Természetesen a történet lineárisan tör a végkifejlet felé. Folyamatosan derülnek ki a dolgok, ahogy a nyomozás halad előre. A film ott indít, hogy Brendan megtalálja az ex-barátnője holtestét egy csatornában. Innen flashback és megtudjuk Brendan hogyan került oda. Ezek után végig azt követjük, hogy a főhősünk hogyan rakja össze az apró darabokat, amik persze a végén összeállnak egy nagy képpé és minden tiszta lesz.

Érdekes, hogy egy detektív történet, de még sem járatjuk az agyunkat a lehetséges tettes kilétén. Egyrészt, mert nincs gyanúsítottunk nagyon sokáig, másrészt pedig nem is ez a lényeg. A folyamatra koncentrál a film, aminek az eredménye a lány halála lett.

A főszereplő az igazi meglepetés a filmben. Joseph Gordon-Levitt, akit néhol már láthattunk, de igazán sosem figyeltünk fel rá. Itt tökéletes alakítást nyújt. Minden nehézség nélkül adja a laza kívülállót, akinek nem okoz gondot a nyers erőszakhoz folyamodni. A (csendes)társa a nyomozásban az Agy, akit Matt O'Leary alakít meggyőzően. A nevéből kitalálható, hogy ő a kötelező mindent tudó, aki kivételesen nem az iskola célpontja, hanem csak egy tanuló a sokból.

Külön kiemelendő még az operatőri munka. Mindig szürke és borús képek. Hiányoznak az élénk színek. Pont olyan, mint az élet szarabbik oldala, ami terhes az elhallgatott bűnöktől. Ez már teremt egy alaphangulatot és feszültséget is egyben. Ezt csak tetőzi a nagyszerű történetvezetés és a zene.

Ritkán, de előfordul, hogy a jelmezeket is érdemes dicsérni. Ez most egy ilyen alkalom. Megint csak a főszereplő, akinek a szürke dzsekije és kopott cipője tökéletes összhatást kelt. Aztán ott van még Tug az egyszerű kis atléta trikójában a kigyúrt testével. Igazából egyik sem több egy hétköznapi öltözetnél, de a film képi világába tökéletesen illeszkedve, annak hangulatát erősítve már nagyon is kitűnik a tömegből.

A film simán 8/10, hangulatos krimi, jó főszereplővel és nagyon találó fényképezéssel. Mindenkinek csak ajánlani tudom egy ilyen borongós, esős téli estén.