Mid-life crisis, vagy magyarul kapuzárási pánik a második X végén. Főszereplőink is elérkeztek életük ezen szakaszához. Négy, mindjárt 30 szép szál legény van a középpontban. A párkapcsolatok egész széles skáláját fedik le. Van egy szabadúszó, aki még keresi a nagy őt. A másodikat már dobta élete szerelme és ezen nem tudja magát túltenni. Harmadiknak a házassága jutott zátonyra a gyerek érkezésével. A negyedik tűnik az egyetlen tuti befutónak: megtalálta a tökéletes nőt és egyenesnek látszik az út a boldogság felé. Természetesen a kísértés is jelen van egy fiatal egyetemista lány személyében. Vajon meg bírja állni?

Ez az egyik fő kérdése a filmnek. Pontosabban az első felében. Mert azt hiszem, nem árulok el olyan nagy titkot, ha elárulom, hogy nem bírja megállni. Ami megtörtént azon már nem lehet változtatni, így a kérdés is értelmét veszti. Helyébe lép a megbocsájtás és annak minden vonatkozása. Egy ekkora hiba után még helyre állítható a bizalom egy kapcsolatban?

A film majdnem két órája alatt sokféle válaszlehetőség adódik. Van, aki menekülni próbál, hátrahagyva mindent, még egy utolsó nagy kaland alkalmával kiengedni a fölös energiákat, hogy aztán nyugodt szívvel öregedhessen meg valaki mellett, szeretetben. És ezen a szálon jelenik meg egy kevés arcba nyomkodós tanulság is. Mégpedig: a kötelességek elől nem lehet és nem szabad elfutni. Szembe kell vele nézni.

A fiatalok problémai mellett megjelenik a párkapcsolatok egy újabb síkja is: már 30 éve boldog(?) házasságban élő szülőké. Ahol az anyuka szeretne még fiatal lenni kicsit, meg már unatkozik is a férje mellett és ezért egy kevés időre különköltözik. Ezt az egészet feleslegesnek éreztem és csupán időhúzásnak. Nem illett sehogy se a többiek problémájához. Nem vitte előbbre a történetet, nem befolyásolta a mondanivalót és ráadásul még gyengécske is volt.

Ennek megfelelően elég hullámzó teljesítményt nyújt a film. Vannak nagyszerű részek, mikor a színészek remekelnek és hangulat is a helyén van. Néha pedig szétesettség érzetét kelti, mikor csak kapkodnak, és nem sikerül semmi. Többségében azért az első esetet kapjuk, így bátran lehet mondani, hogy egy jó filmmel állunk szemben.

Közel sem egy romantikus vígjáték, inkább drámai húrokat penget. Néhány mosolygás azért így is belefért, de egyáltalán nem jellemző. 7/10.