A "nyúzzunk le még egy bőrt" típusú folytatások mintapéldánya ez. Volt valami, ami megjelenésekor nagyot szólt és még pénzt is hozott a konyhára. Erre, évekkel később, mikor nincs jobb ötlet előhúzzák a kalapból, hogy ezt most folytatni kéne (még akkor is ha lezárt egész volt, és eredetileg semmilyen folytatást nem terveztek), mert garantált a siker. Elsősorban pénzügyi persze, mert a popcorn mozit zabáló tömegek odavannak a folytatásokért.

Itt a második rész elején egy kevés múltidézéssel kezdjük, hogy mindenki tisztában legyen a történésekkel. Bepillantást nyerünk Alex "eredet történetébe", majd pedig gyorsított változatban élhetjük át az első rész teljes cselekményét. Ezzel nálam megalapozták azt az érzést, hogy mikor kezdünk már. Ezeket már láttuk, minek még egyszer megnézni, mikor elsőre is elég volt. Aztán végre-valahára elérkezünk a mába, kezdődhetne a végtelen nevetés. Vagyis ezt várnánk, aztán kapunk, amit kapunk.

Csúzli-starttal indított repülő és irány NYC és a kényelem. JFK helyett landolás Afrika szívében, a szavannán. Véletlen egybeesés, hogy mindenki megtalálja a hozzá hasonlókat és még család újraegyesülést is láthatunk. Történet körülbelül ennyi, még kölcsönöztek egy keveset az Oroszlánkirályból (még a kinézetük is hasonló), így a hatalomért folytatott harc sem maradhat el.

Minden szereplő kapott egy külön szálat, de középpontban mégis Alex családjának újraegyesülése áll. Ez a szétszabdaltság lehetne jó is, de nem az. Mindenkinek kell szerepelnie, ezért nincs idő kibontani a lehetséges jellemeket. Az esetleges jellemfejlődésről már ne is beszéljünk.

A gyenge forgatókönyvet még csak-csak elnéznénk, ha minden percben lekötnék a rekeszizmainkat. Itt is komolyabb hiányosságokat tapasztalhatunk. Valahogy nem vicces semmisem. Látjuk, hogy itt bizony most nevetni kéne, de nem megy. Még erőltetve sem. Már a pingvinek sem a régiek, de még így is messze ők a legviccesebb karakterek a filmben.

Nem azt mondom, hogy lehetetlen nevetni a filmen, csupán fényévekkel marad el az előző rész mögött, az elvártakat pedig már ne is említsük. És hogy jót is említsek, volt azért néhány villanás a filmben, ami nagyon a helyén volt. Ilyen például a szakszervezeti tárgyalás, de sajna abból sem hozták ki a maximumot.

Egy állatokra kihegyezett mesében jobb ha az emberi jelenlétet minimalizálják és csak a beszélő, táncoló (már-már teljesen emberi) állatokra koncentrálnak. Ehelyett itt behozták a vén nyanyát és a New York-i tömeget. De ami még ennél is jobban taszított engem, hogy az amerikai népet éltették. Ez még önmagában nem lenne olyan nagy cucc, de ha tovább gondoljuk: a felnövekvő nemzedéket kondicionálja arra, hogy Amerika mennyire szuper. Ezt a gondolatot nem fűzném tovább, folytassa mindenki saját belátása szerint.

Az előző részben a zenét nagyon eltalálták főleg az I Like To Move It című számmal. Itt semmi ehhez hasonlót nem kapunk. A zene teljesen semmilyen. Észre se lehet venni, csak zörej, mert a párbeszéd nélküli részekben nem lehet csönd.

Fényévekkel az első rész mögött kullog, érződik rajta, hogy nem a szórakoztatásért készült, hanem a bevételért. Ez egy nagyon rossz tendencia, változtatni kéne…