Mikor először olvastam, miről fog szólni a film, rögtön az Amerikai história X jutott eszembe. Aztán hamar be kellett látnom, hogy az egyetlen kapcsolat a rasszizmus. Égészen más oldalról és módszerekkel közelít és persze egy tökéletesen más környezetben. A rasszizmus mellett még rengeteg súlyos kérdést vet fel, de közben nem süllyed le egyszer sem, fenn marad a felszínen, mint egy csónak.

’83, Anglia. Shaun hazafele ballag egy iskolai balhé után. Beleakad pár skinhead srácba, akik nemcsak a barátai, de inkább a családjává válnak. A dolgok akkor kezdenek elromlani, mikor Combo visszatér. Az eddig csak életstílusban jelentkező skinhead eszmét átformálja. Tartalmat ad a formához, érzelmekre alapuló hátteret, ami könnyedén utat talál egy kisfiú szívéhez (legfőképpen az adott környezetben).

Több oka is van, hogy Combo szavai telibe találnak Shaun esetében. Talál felelőst apja halálára és egy apa-figurát is Combo személyében. Valakit, akiről úgy gondolja képes betölteni azt a bizalmi pozíciót, amit az apja maga után hagyott. Az idegengyűlölet és a rasszizmus már csak „kapcsolt áru”. Egy szövődmény, ami elkerülhetetlen és erre csak a saját kárán tud rájönni.

Most még belelendülhetnénk, és oldalakon keresztül lehetne elemezgetni, hogy mit is akar a film. Sok probléma, sok kérdés, és kevés válasz. Talán ez teszi azzá ami. Hogy nem süllyed el valamelyik kérdés tárgyalásában, nem ás túl mélyre, csak épp annyira, hogy megmozgassa a gondolatainkat. Felkavarja a fullasztóan poros és állott levegőt körülöttünk. Lassan, de biztos belesüppedünk egy kényelmes világnézetbe, ahol minden szép és jó. Ezt próbálják elhitetni velünk többször egy nap. Ez Hollywood. És szerencsére vannak, akik az „álomgyáron” kívül élnek, mint Shane Meadows és megpróbálnak visszarángatni a valóságba.

Bár ’83 és a környezet autentikus, már-már ijesztő jelleggel, de mégis a mának szól a film. Minden díszlet: a kocsiktól kezdve, a ruhákon át egészen az utcákig, árasztják magukból a hangulatot (és persze a profizmust is a készítők részéről).

Minden kétséget kizáróan a középpontban Shaun van. Az őt alakító Thomas Turgoose nagyon jól játszik fiatal kora ellenére. Nem várnánk tőle túl sokat és talán ezért annyira hatásos a játéka. Combot Stephen Graham varázsolja a vászonra. Sok jó pillanata közé néha becsúszik egy-egy gyengébb is. Ilyenkor kicsit hiteltelennek tűnik, de a film gyorsan átlendül ezeken a jeleneteken, így összességében nem mondhatunk rá rosszat.

Az utolsó jelenetek túl didaktikusak ezért tűnhet szájbarágósnak. De ez csak a felszín. Az elsődleges mondandó így mindenki számára közérthető, gondolkodás nélkül befogadható. És aztán van még az, amit nem próbáltak az utolsó 5 percben elmondani. Ránézünk a teljes játékidőre, újragondolunk pár mozzanatot és ekkor tárul fel az igazi értéke a filmnek.