Az angol elképzelés egy átlagos tini-filmről. Az amerikai tucat filmekből ismert kliséket nélkülözi, ez persze nem azt jelenti, hogy valami „hű de nagyon” egyedi filmet láthatunk, csupán a lúzerből nagymenő és a hamupipőke történetek hiányoznak itt.
Georgia Nicolson, 14 éves, és két nagy problémája van az életben. 1. a szülei. Nem engedik el az éjszakába, pedig ő már felnőtt(nek tartja magát). 2. még nincs barátja, de még egy fiút sem csókolt meg. Az iskolába új testvérpár érkezik és természetesen szemet vetnek rájuk. Már csak el kell csábítani őket. Georgia nem fél bevetni néhány aljasnak is mondható trükköt a cél elérése érdekében, hogy aztán a saját bőrén tanulja meg, hogy a tetteinek következménye van.
A végén persze nagy a happyend és mindenki megkapja azt, ami jár. És bizony így lesz teljes a kliséhalmaz. Ebben a műfajban nehéz újat mutatni és talán minek is, ha a már bevált tökéletesen működik. Ennek fényében nem róhatjuk fel a sablonosságot holmi főbenjáró bűnként. El kell siklanunk ezen „apróság” fölött és élvezni amit kapunk. Derülni azon, hogy a lányok mekkora problémát csinálnak egy „See you later” elköszönésből és még sok ehhez hasonló tényleg mondvacsinált problémán.
Színészi fronton meglepő módon majdnem a filmbeli koruknak megfelelő színészeket kapunk. Nincsenek huszonéves tinik és gimis egyetemisták. Ennek megfelelően nem kifejezetten kényeztetik a látóidegeinket. Sem a lányok, sem pedig az operatőri munka. Alakítások terén viszonylag elégedettek lehetünk. Csak néha-néha fordult elő, hogy a falra akartam mászni. Felnőttek alig tűnnek fel, így minden csak a kamaszkorú színészeinken áll vagy bukik. Inkább az előbbi, így marad élvezhető a film.
Kritikus pont, hogy mennyire vicces a film. Ha csak tudjuk, hogy itt nevetni kéne, de nem megy, akkor kidobhatjuk az egészet a kukába. Viszont, ha ülnek a poénok és szakadunk a röhögéstől, akkor ez egy gyengébbecske darabot is megmenthet. Most valahol a középúton vagyunk. Akadtak nagyon jó pillanatai a filmnek, de volt néhány helyen, ahol leült és percekig még egy mosolyt sem sikerült kicsalni.
Összességében középszer (az 'e'-t semmiképp ne olvassuk 'a'-nak) a film, egynek elmegy. Nem szabad magasra helyezni a lécet és akkor könnyedén megugorja. Elővenni nem sokszor fogom, viszont kihagyni kár lett volna.
