Mindig csak filmek és filmek, közben pedig még annyi látnivaló van a „kultúrán” belül. Mostani cikkünk egy kis kitekintés a mozgóképek közül. Egy táncelőadásra szeretném mindenkinek a figyelmét felhívni, olyan kedvcsináló jelleggel.

Egy fiatal együttesről van szó, ez az első produkciójuk. 22-én volt az ősbemutató (ezt volt szerencsém megtekinteni). Nevük is van: Presidance Company, bár nem értem miért nem lehet magyar neveket kiötölni. Érthetetlen, még akkor is, ha nemzetközi babérokra törnek. Ezen az apróságon túllendülve nézzük kik is ők: fiatalokból álló táncegyüttes, még egy éve sincs, hogy alakultak.

A produkció címe Hungarythm. Ebből már kitalálható, hogy „magyarosabb” húrokat kívánnak pengetni, közelebbről pedig a népművészetből emelnek át elemeket. Mind zenei, mint pedig mozgásvilágban. Hagyomány és újítás, régi és új – ha jó az arány és a kivitelezés, nagyot szólhat a show.

Felépítés szempontjából egy koncerthez volt hasonlatos. Számok követték egymást; én vajmi kevés összefüggést fedeztem fel köztük (ha volt, biztos bennem van a hiba…). Gyakorlatilag különálló mini-produkciók voltak. Végül is ez a koncepció működött, mert nagyon élvezhető volt az egész. Az átvezetéssel szinte nem is foglalkoztak, a számok közötti „űrt” nem is kellett kitölteni, mert szünet alig volt köztük.

Magába produkcióba rengeteg klisét belepakoltak. Közönség soraiból lép elő az egyik előadó, vagy ritmus csiholása a tapsolással (és egyéb testrészek ütemes ütlegelésével) és még sok ehhez hasonló, már máshol is látott mozzanat. Félreértés ne essék, nem hánytorgatom fel ezt, mint hibát csak megjegyzem. A kivitelezés itt nagyon jó volt és a hamar magával ránt az egyszerű ritmus és a tánc ördögi frigye.

A végén lehetett érezni, hogy még kicsit kiforratlan az egész. Az utolsó számok nagyon „puhára” sikerültek, pedig a végjátéknak kell igazán erősnek lennie. Lehet, hogy csak szimplán elfáradtak, mert fizikálisan is leterhelő produkciót raktak le az asztalra.

Ha az apró gyerekbetegségektől eltekintünk, és ezt könnyedén tehetjük meg, mert az ősbemutatóból nehéz levonni hosszú távú következtetéseket, akkor egy élvezetes, lendületes produkciót kapunk, amit érdemes megnézni. A végén, szívünkben elégedettséggel távozunk; megérte az utolsó fillérig és egy élménnyel lettünk gazdagabbak.