Múltkor néztem a Klónok háborúját és megérintett valami a Star Wars univerzummal kapcsolatban. Egy apró szeletet megértettem abból, hogy miért lehet ekkora kultusza és rajongótábora. Bár érdekes, hogy pont az egyik leggyengébb láncszem váltotta ki bennem ezt a hatást. Ez persze nem változtat a tényen, hogy kicsit mélyebbre ástam magam ebben a világban. Nem jelent ez különösebb kutatómunkát, csupán pár elérhető mozgóképanyag megtekintését.

Először kezdtem Star Wars: The Clone Wars sorozattal, aminek az azonos című animációs film egyfajta felvezetőként is szolgált. Az első évadnak éppen tegnap lett vége (természetesen az USA-ban, bár már itthon is adják a Cartoon Networkön, de mondanom sem kell, hogy a szinkron csapnivaló).

Bár a grafika maradt a régi baltával vágott fajta, de a történet és a látvány sokat javult. Végre kitekinthetünk a galaxisba, már nem csak egy pár bolygón játszódik és a szereplőgárda is kiszélesedett. Megismerhetünk jó néhány „új” jedit és klónt is. Nem beszélve az ellenségről, ahol a droidoknak egészen jelentős szerep jutott. Sokszor jutnak szóhoz és a bugyutaságukon mindig lehet mosolyogni.

Egy-két epizódon átívelő kisebb történetek alkotják az évadot. Bár az ötletek lehetnének változatosabbak, még így is kellően szórakoztatók. Meglehetősen sok nagyszabású csatával találkozunk, mind az űrben, mind pedig a szárazföldön. Nem spórolnak a kék és piros lézer lövedékekkel. Droidok hullnak tonnaszám, míg a klónok csak visszafogottan fogynak.

A sok új arc között azért köszönthetünk pár ismerőset is (már ha fel tudjuk ismerni őket). Anakin, és új padawanja mellett sokat szerepel Obi-Wan, Yoda, Padmé és Jar Jar is.

Ezzel a szórakoztató, bár ettől függetlenül középszerű sorozattal még nem értem be.  A 6 részes teljes „sorozatot” fogom megnézni. Ebből már kettő terítékre is került. Pár szót ejtenék róluk, ahogy majd teszem ezt a többi 4 résszel is.

Star Wars I. rész: Baljós árnyak

Mikor anno tíz éve készült, még csak 10 éves voltam. Gyerekfejjel nagyon tetszett és ez érhető is, mert egy mese az egész. Nem lehet komolyan venni és egy percig sem kételkedünk abban, hogy ki jut tovább a 2. szintre. (Qui-Gon Jinn halála szükségszerű volt a történeti integritás miatt is.)

A történet elég halovány. Eredettörténet mivolta ellenére meglehetősen „in medias res” indít. A két órás játékidő végére sem leszünk sokkal okosabbak. Láthatjuk, hogy Anakin megkezdte világhódító útját és ennyi. Közben persze megmentenek egy bolygót és lekaszabolnak pár droidot.

Azt hihetnénk. hogy a színészek csak zöldségek, akiket odaraktak a vászonra, de ekkor még nem láttuk a második részt. Itt sem remekelnek, sőt vonaglásnak is nevezhetnénk néhol, de még így is klasszisokkal jobb a 2. résznél.

Amiből kevés jut, az a fénykard villogása és a lézer fegyverek futurisztikusan visító hangja. Egyetlen nagyobb párbaj van, az is a legvégén. Koreográfiájában? Hát olyan…

Összességében olyan amilyen a film, de mégis csak Csillagok háborúja. Egyszer talán érdemes megnézni.

Star Wars II. rész: A klónok támadása

Abban a bizonyos messzi-messzi galaxisban eltel tíz év. Anakinból ember lett. A szeparatisták zúgolódnak, a Köztársaság enyhén szólva is tehetetlen maroknyi jedijével, akik a békét kívánják fenntartani (és nem egy háborút megvívni). A több ezer szenátor közül pont Padmét szeretnék holtan látni. Ezen a nyomon indul Obi-Wan a fél galaxison átívelő nyomozására, ami az eredeti rejtélyre nem is derít fényt.

Eközben Ani és Padmé egymás jól megérdemelt társaságát élvezi, és mint tudjuk a szerelemnek semmi sem szab gátat. Ennek a szerelmi szálnak a túlzott kidomborításától válik a film azzá ami – egy hatalmas giccsparádévá. Csöpögnek a nyáltól a jelenetek. Obi-Wan éppen valami fejleményt tudna felmutatni a nyomozása során, de ekkor rögtön a turbékoló gerlepárra váltunk a vidéki kastélyban. Már-már egy csajfilmről beszélhetünk, ahol a végén próbálják meg felitatni a nyáltengert azzal a nagyobbacska csatával a Geonozison.

A helyzetet csak rontja Hayden Christensen, akinél egy kőbe is több színészi tehetség szorult. Portman kisasszony még csak-csak alakít valamit, de Christensen bénasága azt is elnyomja. Hogy ne csak szapuljam a szereplő gárdát, Ewan McGregor derekasan helytáll, talán az egyetlen kiemelkedő színész a csapatban.

Már régen láttam az egyes részeket, de bátran ki merem jelenteni, hogy ez az epizód a legnagyobb mélypontja a teljes szériának.