Kétes érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Nem vártam, de mindenképpen meg akartam nézni, a net szerte lesújtó vélemények ellenére is. Az elvárásaimat alacsonyabbra lőttem be, mint amire kellett volna, így már-már meglepett néhol a film.
Frank Miller azt tette, amihez (szerinte) a legjobban ért. Megpróbálta reprodukálni a Sin City hangulatát és varázsát, mindezt csupán egy hasonlóan bűnös városba átültetve. Hasonlóságok egész hadát sorolhatnánk fel, de elég csak a képi világot (legfőképp a domináns színeket) tekintenünk, vagy a film noir stílust.
Danny Colt Spiritként született újjá. Életét (vagy inkább halálát?) az imádott Central City-nek szenteli. Maszkos igazságosztóvá lép elő, akinek egyetlen vágya, hogy megtisztítsa a várost a bűntől és mocsoktól. Legfőbb ellensége Octopus, a kissé őrült és megalomán tudós. A bonyodalom forrása, hogy Octopus világuralomra kíván törni és ezt persze Spirit nem hagyhatja.
A történet és ezzel együtt a forgatókönyv is elég karcsú. Egy sűrűbb film noir ezt kábé fél óra alatt lezavarná. A nyomozós részeket feleslegesen nyújtották ilyen elképesztően hosszúra. Kevés történés + hosszadalmas mesélés = vánszorgás. És bizony ebből itt néhol nagyon nagy adagokat kapunk. Leül az amúgy sem pörgős film, és a végén úgy állunk fel a másfél órás játékidő után, hogy szinte alig láttunk valamit.
A főszereplő, Gabriel Macht erőtlen és játékában teljesen közömbös a szerep iránt. A narratívaként megjelenő monológok pedig egyenesen rémesek. Nem szöveg miatt, mert abban van potenciál, csupán Gabriel Macht teszi tönkre azzal, hogy teljesen steril hangon olvassa fel a sorokat. Nincs átélés, nincs élvezet.
A rengeteg karakter-poszteren nem győztük csodálni a film női szereplőit. Botor módon hihetnénk, hogy ezzel majd a film közben is így leszünk. Egyik ámulatból a másikba esünk majd… Sajnos a valóságban ez nem így történt. Csupán fel-feltűnnek az igazán eyecandy-nek számító színésznők. Ott van nekünk Scarlett Johansson, akinek ez a feltűnően kurvás öltözet egyáltalán nem tesz jót. Eva Mendes, de hát őt részemről el is felejthetjük. Végül pedig Paz Vega. Nos, benne nem lehet csalódni. :)) Most sem fogunk. Lélegzetelállító, mint mindig.
Na, persze még ott van rengeteg másik nő is, akit ki lehetne emelni, de összességében miért is van erre szükség? Mert ugye a történet nem igényelné. A válsz egyszerű: Spiritnek, hogy úgy mondjam, kell választék. Ennyi.
A legnagyobb problémám a filmmel, hogy nem tud dönteni: komolyan vegye magát vagy sem. Mikor „komolytalan”, akkor jó, sőt nagyon jó. Mintha önnön paródiája lenne, de közben egy kevés finom cinizmussal és megvetéssel tekint magára és a világra. Ilyen jelenet például a legelején Octopus és Spirit harca, sőt az összes harcuk ilyen. Vagy Octopus meglehetősen nagy, izomagyú emberei, akik egytől egyig sík hülyék. De talán a legjobb példa maga Octopus. Gonosz lenne? Szerintem nem. Kicsit őrült, igen; megalomán, az is, de képtelen vagyok elhinni róla, hogy velejéig romlott lenne. Mellesleg Samuel L. Jackson jó alakítást nyújt, mint a Spirit főellensége, még akkor is, ha nem gonosz.
A képregény nem olvastam, így nem tudom, az eredeti mű mennyire fogalmaz meg társadalomkritikát, vagy mennyire cinikus világunkkal szemben, de ha filmből indulok ki, akkor azt kell mondanom, hogy nagyon is. Ott van az a jelenet, mikor Spirit egy náci szentélyszerű helyen van, és megjelenik Octopus, mint náci tiszt. Ez az egész teljesen abszurd és feje tetejére állított. Elég, ha azt nézzük, hogy a „feketék az amerikaiak zsidói”. Ez az a finom cinizmus, amit sokat dob a filmen. Sajnos nagyon keveset kapunk belőle.
Mindenesetre a film közepes. A látvány szép, az akciók jól kivitelezettek, ezekre nem lehet panasz. A gyengeségekért néhol a rendezés, de legtöbbször a történet felelős. Részemről megérte a ráfordított időt és talán azt is mondhatom, hogy elnyerte a tetszésem a súlyos bajai ellenére is.
