Végre egy sorozat, ami mer lépni, mer változtatni. Már nagyon régóta messze kerülöm a tini-sorozatokat, mert valójában mindegyik ugyanaz. A szereplők műanyag kirakatbábúk és mindig ugyanolyan archetípusokat formáznak meg. Nincs változatosság. Erre tessék, jön egy sorozat, ami minden előítéletünket ledöntve tör utat a szívünkhöz. Újító, friss, de ami a legfontosabb – szórakoztató.

Nagyon rövid kis sorozatról van szó, mert bár 3 évadot megért már, még mindig kevesebb, mint 30 része van csak. Eddig még csak az első évadot láttam, szóval egyelőre most erről tudok érdemben értekezni.

Pár angliai fiatal napjainak válhatunk részévé, ha a sorozaton keresztül nyomon követjük a mindennapjaikat. Ez most nagyon tévéújságból kivágott szövegnek hangzik, de a történet tényleg csak ennyi: néhány fiatal mindennapjai. Bár európai, mégis kicsit távolabb áll tőlünk (persze még így is közelebb, mintha amerikaiakról szólna), de ez nem jelenti, hogy ne tudnánk maximálisan élvezni a látottakat.

A legnagyobb erőssége a sorozatnak az életszerűség. Olyannak mutatja a fiatalok világát amilyen.  Nem szépíti, vagy nem helyezi életidegen környezetbe (pl. valami dúsgazdag kaliforniai gimnázium), csupán azt mutatja, amit tényleg ott van. A problémákat, a küzdést, de persze az örömöt és boldogságot is.

Nehéz olyan történetmesélő sorozatot forgatni, ami hosszútávon is könnyedén leköti a nézőt. Itt ezzel nem is próbálkoznak. Persze a háttérben történnek az események, de mégis a jellemekre, emberekre, s főleg az emberi kapcsolatokra koncentrálnak. Sőt, az egy nagy történet helyett inkább az epizodikusság felé fordulnak. Minden rész egy-egy szereplőt mutat be közelebbről.  Az első évad végére kicsit úgy érezzük, mintha már ezer éve ismernénk az összes főszereplőt.

A főbb karakterek a kicsit problémásabb fajtából kerülnek ki. Különben is mi nézni való van unalmas életeken? Akár egyetlen epizódon belül is teljesen átértékelhetünk szereplőket. Akiről azt hittük, hogy egy jótét lélek, kiderül, hogy maga megtestesült gonosz. Akire pedig szánalommal vegyes sajnálkozással néztünk, hirtelen előlép a csupaszív szereplővé. Ilyen pálfordulások előfordulnak, de közben a lassú jellemfejlődés is jelen van. És ami a legjobb, hogy a szereplők sosem állapodnak meg, mindig változik a jellemük. Talán ez a második legnagyobb vonzereje a sorozatnak: mindig tud meglepetést okozni.

Ami sorozatoknál nagyon furcsa, hogy a zene kiemelkedő, sőt emlékezetes. Furcsaság még a főcím. Ha nagy ritkán sorozatnézésre adom a fejem, akkor is mindig áttekerem a főcímet, mert miért is vesztegessek el perceket feleslegesen. De itt… Itt minden rész elején megnéztem, mert valami fantasztikusra sikerült az a montázs ott az elején.

A sok amerikai film után szinte újra kellett tanulnom a nyelvet, de főleg a szókincsemet kellett szélesíteni. A brit és amerikai szleng között az átfedés minimális. Az egyszerű és nagyon sokszor egyértelmű amerikai szleng után itt komoly erőfeszítést igényelt néhány szó megtippelése. :)) Ezzel persze nem akarok senkit eltántorítani az eredeti nyelven való megtekintéstől (ha ilyet tennék, nem lennék már önmagam). Csak javasolni tudom az eredeti hangot, mert a szövegek jól megírtak és a verbális humor egy része is elveszik a magyar szinkronnal.

Saját kategóriájában a legjobb sorozat az utóbbi időben, de összességében is az élbolyban van. Mindenkit csak buzdítanék a mielőbbi megtekintésre. Az évad zárójelenete. (Sajnos nem lehet beágyazni, de kattintani azért érdemes.) Ez az egyik legjobb, ha nem a legjobb jelenete az évadnak. Érdekes egy ilyen klipszerű dolgot beleépíteni egy epizódba, de azért nagyon bejön.