Egyik nap a tévében nagy kapcsolgatás közepette elkaptam egy jelenetet a filmből. Egy mondatfoszlány az, ami megfogott: "Te vagy a város hőse, amiért rábírtad, hogy megmutassa a fenekét." Természetesen egy nő volt a párbeszéd tárgya. Itt éreztem azt, hogy ezt a filmet kár lenne kihagyni. És minden várakozásomnak megfelelő, könnyed 2 órát kaptam a filmtől.

Egy "sima" romantikus film, némi humorral megfűszerezve, szép tájakon (jól fényképezve) és persze nagyszerű színészi alakításokkal. Könnyed kikapcsolódás egy péntek este és persze nem csak a műfaj szerelmeseinek. A rendező tökéletesen találta el az arányokat. Bár ezen nem lepődünk meg annyira, ha tudjuk, hogy a rendezői székből Ridley Scott dirigált. A film végén egyszer csak felbukkant az "A Ridley Scott film" felirat és én hirtelen nem tértem magamhoz. Még sosem volt szerencsém Ridley Scott egyetlen romantikus filmjéhez sem, csupán ezért volt ennyire meglepő.

Max, egy szívtelen bankár. A munkán kívül nincs élete, de ezt nem akarja felismerni. Mikor meghal a nagybátyja és megörökli provence-i villáját és a hozzá tartozó szőlőföldeket, először rögtön az eladására gondol. Franciaországba utazik, hogy felmérje a terepet. Visszatérve gyermekkorának helyszínére, megrohanják az emlékek. Emellett még sok meglepetést és rejtélyt tartogat számára a birtok.

A történet nem valami bonyolult és a nagy rejtélyek sem tartogatnak akkora hatalmas csavarokat. Csupán egy kellemes, nem sok gondolkodást igénylő, de mégis könnyedén élvezhető sztorit kapunk. A szövegkönyv külön kiemelendő. A humor nagy részét verbális formában kapjuk, de néha a helyzetkomikum is bejátszik. Igazából a történet magában nem érne semmit, ha a színészek nem tudnák megtölteni élettel.

A jó színészi alakításokról többek között Russell Crowe gondoskodik. Bár kemény gladiátor, de azért ha kell képes érzelmekről is tanúbizonyságot tenni. A meghódítandó nő, Marion Cotillard, aki lélegzetelállítóan gyönyörű a filmben. Ezen túl persze jó alakítást is nyújt, de ezt férfiszemmel néhol nehéz észrevenni. Mellesleg nagyon ismerős volt az arca, és aztán csak az imdb segítségével jöttem rá, hogy a Taxiban lehetett őt látni, mint barátnő.

A többi színészre sem lehet panasz, csak felesleges lenne mindenkit felsorolni. Talán még Gemmát (Archie Panjabi) kell kiemelni, őt viszont mindenképpen a szövegei miatt. Szinte minden mondatán mosolyoghatunk. És ez olyan tényleg szívből jövő mosoly. Semmi erőlködés nem kel hozzá. Mosolyog az arcunk, de szívünk is. Ráadásul ez az egész filmre is elmondható.

Az elején említettem, hogy szép tájon játszódik és ráadásul jól is fényképezték. Talán nem túlzok, hogy az a villa és a hozzá tartozó kert bárkinek lehetne álmai háza. Én személy szerint szívesen élnék ott. És a közeli falucska is kellemes lehet. Néha jó a város rohanása, és az hogy tényleg mindent a seggem alá tolnak itt, de néha hiányzik a vidéki nyugalom. S főleg az, hogy a természet csak egy karnyújtásnyira van. Pontosabban, ha kinyúlok az ablakon, akkor már ott is van.

Ezt a kellemes két órát mindenkinek nyugodt szívvel ajánlanám. Erre a 120 percre elveszünk a tájban, az egyszerű történetben és a fel-felcsendülő nagyszerű dalokban. És persze ne felejtsük a mindent átható napsütést. Még a legborúsabb napot is vidámabbá varázsolja. Számomra talán az idén látott legjobb film a kategóriájában.