Egy újabb klasszikus pótlása, és épp időben, mert alig egy hét múlva már az új filmet nézhetjük egy hűs mozi teremben. Filmes műveltség terén kikerülhetetlen alkotásról van szó, így már épp ideje volt. Mint klasszikus film, meglehetősen magas elvárások elé állítottam. Megfelelni csak részben tudott, de még így simán maga mögé utasít jó néhány mai szuperprodukciót.

A történet végtelenül egyszerű, csupán alibi az egymás után következő akciójelenetek összefűzésére. A jövőben mindent uraló és az emberiség kipusztítására törekvő Skynet visszaküldi egyik cyborgját, hogy rendet tegyen a múltban, s elsimítsa a jövőt. A még meg nem született John Connor anyját kell megölnie. Az ellenállók is visszaküldi Kyle Reese-t, hogy megvédje az ellenállók leendő vezetőjének anyját és ezzel életben tartsa az ellenállást.

Az én történetmesélésem bő lére eresztett, szemben a szövegkönyvvel. Meglepően keveset beszélnek benne. Az első percekben (talán több is, mint 10) szinte csak egy-egy mondat hangzik el. Mindent az akciónak rendeltek alá.

Ebben, a legendaindító részben a sci-fi (és a hozzá tartozó filozófia) szinte meg sem jelenik. A cyborg és az időutazás csak érdekes plusz, az amúgy teljesen kommersz macska-egér akciófilmben. Nincs nagyon izgalom (itt persze azért elgondolkodtam egy percre, hátha csak mára túl magasra szökött az ingerküszöb és ezért nincs), előre tudható szinte az összes mozzanat.

Kérdezhetjük, hogy akkor miért is időtálló. Először is Swarci miatt, aztán még a mondakör miatt is, amit teremtett. Schwarzenegger volt a tökéletes választás a terminátor szerepére. Bár egy kavicsba is több érzelem szorul néhanapján, de ide pont ez kellett. Egy izomkolosszus, akiről könnyű elhinni, hogy kvázi egy tankként funkcionál és megállíthatatlan, s tényleg az. Nem kérdez, csak lő, a lőszer sosem fogy el és tényleg csak szökő évente kell tárat cserélni.

Az üldözött Sarah Connor szerepében Linda Hamilton. Kifogásunk nem lehet, a '80-as évek jó csaj kategóriáját teljesen kielégíti. Van még nekünk Michael Biehn Reese szerepében. Ő is jó, bár nem sokat kell hozzátennie a lövöldözéshez és a fájdalmasan nézéshez. Igazából az egész filmre jellemző, – már csak kőkemény akciófilm mivoltából adódóan is – hogy színészek háttérbe szorulnak.

Az effekteken ma már lehet mosolyogni, de amúgy teljesen élvezhetőek. A végén, mikor a terminátor igazi (fémes) valója megmutatkozik, ott volt csak zavaró a nagyon gyenge effekt. A jövőben játszódó jeleneteket pedig csak dicsérni tudom. A hangulat nagyon átjött azon a pár képkockán.

Már csak a zene maradt és James Cameron. A zene elektronikus, és illik is sokszor a filmhez, de nagyon szokatlan a fülnek. Bár egy világban, ahol a disco Technoir, ott ez a "gépi" zene teljesen elfogadható.

James Cameron itt, mint rendező semmi hűdeextrát nem tett hozzá. A '80-as években minden akciófilmet valahogy így rendeztek. Talán a második részben kiderül, hogy mitől is akkora zseni ez a csávó.

Összességében nem rossz, sőt már simán jónak mondható, amit a film nyújt, de remélem a megérdemelt hírnevéért megdolgozik majd a második részben. Hamarosan folytatás!