Ez tipikusan az a film, amikor a nem is hallottam róla és a meg akarom nézni között csak az előzetes időtartama áll. Beülsz egy filmre, várod, hogy végre kezdődjön, amiért fizettél, már csámcsogsz a kukoricán, szürcsölgeted a kólád és akkor egyszer csak beúszik a piros hajó. Radio Rock és te érzed, hogy itt megint egy csoda van születőben.

Mikor végre eljön a premier és sikerül időt szakítani (a nagy nyári semmittevésben :)) a megtekintésre, gyűjtesz magad mellé még néhány embert, mert a jót érdemes megosztani. Mentek, beültök a hűs mozi terembe és kezdődik a móka. Ez a film ilyen. Tökéletes nyáresti kikapcsolódás. Semmi komolyság, semmi gondolkodni való, csak rekeszizom próbáló nevetés, jó zenék, és lazulás.

'60-as évek, Anglia. Populáris zenét alig játszanak a rádiók. Az Északi-tengeren horgonyzó Radio Rock pont ezen szeretne változtatni és ezért sugároz pop- és rockzenét 24/7-ben. Ide érkezik Carl, mert kirúgták az iskolából. Közben a kormány nem nézi jó szemmel a kalózrádió tevékenykedését és minden eszközt bevet, hogy leállítsa.

Igazából a történet nem szól semmiről. A kormány kísérletei nem kapnak hangsúlyt, csak egy plusz humorforrás. Képviseli azokat, akik nem képesek változni és foggal, körömmel ragaszkodnak a jól beválthoz. A hajón történtek pedig az abszolút hétköznapok kategóriájába esnek. Zenét játszanak, műsorokat csinálnak, és közben buliznak.

A történet nem csúcsosodik ki semmilyen erkölcsi, vagy morális tanításban. Nincs konkrét mondanivaló, de még törekvés sincs erre. És ez lehetne hiba is, mert így üressé válik a film, de ott van nekünk a poénok tömkelege, ami kárpótol minket és kitölti ezt az űrt.

Nincs olyan, hogy ne nevetnénk, de legalábbis egy jóleső mosoly ne terüljön el az arcunkon. Ez sokban köszönhető a forgatókönyvnek és persze a színészeknek, akik jól tálalják számunkra poénokat. Nem hagynak időt, hogy azon gondolkozzunk van-e értelme a filmnek, van-e célja. Aztán felállunk székből, még a főcímzene megy és elégedetten nyugtázzuk, hogy ez bizony kellemes két óra volt. Elfeledtette az élet összes baját, ha csak rövid időre is.

Talán említeni sem kell, hogy a zene nagyon jó. Részemről a klasszikus rock minden mennyiségben fogyasztható, így külön öröm volt a soundtrack. Rengeteg ismert és sokat játszott (és a hallgatók által sokat dúdolt) dalt szólal meg.

Nyáresti szórakozás, ezt nem lehet tőle elvitatni. Semmitmondó történettel, jó színészekkel és alakításokkal, de legfőképp nagyon jó zenével. Ezt kínálja, ezt adja, semmi zsákbamacska. Érdemes elmenni a nagy melegben.