Ki szereti az elektronikus zenét? Akkor tudok ajánlani egy jó filmet. Ki szereti a droggal kapcsolatos filmeket? Neki is tudok ajánlani egy jó filmet. Aki még nem érzi magát megszólítva, az csak simán hallgasson rám, és nézze meg a Berlin Callingot.

Az említett film német eredetű, Berlinben játszódik. A környezet szempontjából ez nagyon fontos, hiszen Berlin elég híres a klubéletéről. DJ Ickarus (aka. Karow úr) a berlini technoszcéna ünnepelt sztárja. Egy igazi művész az önön berkein belül. Fellépések, új lemez, feszültség, drogok, csajok, pia, cigaretta. Sejtjük, hogy így megy ez, ha az ember sztár. Biztos így megy? Lehet egyenes relációt képezni a modern művészet és a hedonizmus között? Szerintem nem feltétlenül, bár általában a közönség és a művészek szerint igen. Tisztelet a kivételnek, tényleg nem sokan vannak. Mit gondoltok ti erről?

Egyébként kétkedve ültem le megnézni a filmet, ugyanis sokan sablonosnak tartják. Azt mondják nem ad semmivel sem többet, mint az eddigi drogos filmek. Való igaz a Trainspotting és Az egy kosaras naplója illetve a Rekviem egy álomért után tényleg nem lehet újat mutatni, ezt aláírom. Nem biztos azonban, hogy feltétlenül kell. Lehet így is korrekt filmet csinálni, - rendes iparos munkával - hogy nem nyitunk új dimenziót a filmművészetben. A Berlin Calling pedig kétségkívül ilyen. Nem lesz a kedvenc filmünk az eredetisége miatt.

Bemutatja azonban a híres berlini technoszcénát, bepillantást nyerhetünk pár berlini klubba, hallgathatunk jó zenéket. Végre láthatunk egy olyan filmet, mely bemutatja milyen hosszú és rögös út vezet a teljes rehabilitálódásig. Láthatjuk, hogy dolgoznak és hogy kevernek zenét a világhírű DJ-k.

Alapvetően két színtéren játszódik a film, ahogy Icka is ezen a két színtéren él. Éjjel akárhol, és nappal otthon a barátnővel, zenét írva. Megfigyelhetjük, ahogy ez a kettő egyre inkább összecsúszik, úgy veszik el Icka lába alól a talaj. Bekövetkezik a teljes összeomlás, a szembesülés és a végső döntés az életmód és az élet között.

Icka egy nagyon érdekes személyiség, aki elviszi a hátán az egész filmet. Alapvetően jó, mégsem stimmel semmi az életében. Nem tudja miért, végül majdnem elveszítve azt, rájön a hibáira és felülemelkedik. Megfigyelhető egy személyiségfejlődés, mely a film végére éri el csúcspontját. Nagy hatást gyakorol rá a környezete, a barátnőjétől kezdve, a kiadó főnökén át, a drogdíleréig. Ez megmutatkozik, mikor bekerül a rehab-klinikára, ugyanis látja mi lehet belőle, ha nem viselkedik , és mikor ki akarják rúgni bosszút is áll. A film Ickán keresztül befutja azt a bizonyos ívet, melyet be kell neki.

Ez mindenesetre egy jó film. Nem tökéletes, de jó. Ajánlom.

Berlin Calling
német zenés dráma, 100 perc, 2008
r: Hannes Stöhr