Már napok óta várat magára ez az iromány. Igazából nem tudok hozzákezdeni. Kicsit feleslegesnek érzem, hogy 3000 (vagy még annál is több) karakterben agyon dicsérjem a filmet. Pedig ha már billentyűzetet ragadok, akkor ez az egyetlen út. Nem lehet mit tenni, Tarantino bizony belenyúlt, és megcsinált egy (majdnem) tökéletes filmet. Egy olyat, aminek minden mozzanata a helyén van.

Az első perctől egészen az utolsó képkockáig tömör gyönyör. Minden jelenet feszes, a színészek brillíroznak, a zenei aláfestés pedig tanítani való. Az első fejezetben megalapozott feszültség csak növekszik és pusztán "beszélgetéssel" fenn tudják tartani az érdeklődést. Persze ha Tarantino ilyen sokáig dolgozott a forgatókönyvön, akkor illik is, de akkor sem lehet emellett csak úgy elmenni. Meg kell említeni.

Mint ahogy ki kell emelni Christoph Waltz játékát, Pitt déli akcentusát vagy Eli Roth beteg fejét. Valójában a bármelyik színészt ki lehetne emelni, s talán ki is kéne, mert megérdemelnék. A frappáns dialógusok mit sem érnének, ha csak felmondanák őket a színészek, mint egy verset szokás magyar órán, de itt ettől nem kell tartani. Tarantino nagyon jó gárdát rántott össze - dicséret érte.

A vígjáték-faktorról szólnék még, mert ez volt az az összetevő, ami meglepett kicsit. Mikor beültünk a nézőtérre már tisztában voltam vele, hogy nem egy Kill Bill szerű őrült vérengzés lesz, sőt a néhány elolvasott kritikából az is kiderült, hogy néha majd mosolygunk is kicsit. De ami a moziteremben rám várt, arra nem lehetett felkészülni. Tarantino egyszerűen gúnyt űzött a második világégésből. Ez a cinikus és sötét humor már-már a Coen tesókat idézi. Ettől függetlenül igazán jó kedvet varázsolt a nézőtérre.

Majdnem tökéletes a film, mert azért néhol éreztem, hogy megingott picit (talán második nekifutásra már ez is eltűnik). Leült a film, ha csak pár perc erejéig is. Lehet csak képzelődés ez, vagy a túlzott elvárások hatása, de ez nálam egy icipicit belerondított az összképbe. Persze ettől még nem tudok kevesebbet adni, mint a maximális pontszám (már csak a skála "szegénysége" miatt sem).

Inglourious Basterds
színes, amerikai-német háborús filmdráma, 153 perc, 2009
r: Quentin Tarantino