Az autókból és a ruhák stílusából úgy kábé a '40-es, '50-es évekre tippelnénk. Los Angeles, Hollywood, az álomgyár. Egyetlen furcsaság, hogy az utcán firkák is rohangálnak. Mesékből szabadult figurák, de ezt mindenki természetesnek veszi. Ez egy ilyen világ. Ide csöppenünk, mikor Robert Zemeckis álomvilágába pillantunk be erre a bő másfél órára.

Roger nyulat gyilkossággal vádolják. Az egyetlen reménye Eddie Valiant, egy magánnyomozó. Bár Eddie a múltban történtek miatt erős ellenszenvet érez a firkák irányába, mégis segít a nyúlnak, mert érzi, hogy több van ebben az ügyben, mint amit elsőre meglátunk. Nyomozása közben érdekes felfedezéseket tesz és persze saját múltjával is meg kell küzdenie.

Mint látszik a történet elég egyszerű. Kicsit film noiros alapokon nyugszik, de én annál egyszerűbb történetvezetésűnek éreztem. Teljesen lineáris a film, nincsenek flashbackek, mindent időrendi sorrendben láthatunk. A nyomozós részt hamar összerakhatjuk mi is, nem kell hozzá mesterdetektívnek lenni. A forgatókönyv erőssége nem is a történet, hanem a párbeszédek. Ezek igazán jól sikerültek. Itt kell megemlíteni a színészi játékot, mert a párbeszédek felolvasva nem érnek semmit. El kell őket játszani és itt ezt meg is kapjuk. Bob Hoskins Eddie szerepében nagyon meggyőzőt alakít. Egy percre sem gyengül el, végig jó hozza a karakterét. A mániákus gonosz szerepében Christopher Lloyd, aki mint megszokhattuk, nem tud hibázni. Itt sem teszi.

Bár jól megírtak a szövegek, mégsem ez teszi kiemelkedővé a filmet. Mi lehetne ez más, mint a látvány? Mert bizony itt a mese és a valóság tökéletes ötvözetét látjuk. A kézzel rajzolt figurák úgy illeszkednek a valóságos környezetbe, mintha tényleg ott lennének. Erre a másfél órára elhisszük, hogy a Firkanegyed lehet valóság, és hogy Roger nyúl bármikor leszállhat a villamosról s ezen egyáltalán nem lepődne meg senki.

Nem csak a valóság és mese összemosása dicséretes, de a rajzok is fantasztikusak. Rengeteg ismerős figurával találkozhatunk rajzfilmekből. A többi rajzolt karakter, akiket csak itt láthatunk, mind jól eltalált és egy-egy karaktertípust jól jelenít meg. Elég, ha csak Jessicára nézünk (Roger nyúl felesége) és máris minden érthetővé válik.

Néhol lehet, hogy már-már túlzottan szájbarágósnak találjuk a történetet, de ezeken a perceken átlendít minket a humor és a hihetetlen látvány. Részemről kicsit jobbra emlékeztem (kisgyerekként láttam először), de még így érettebb fejjel is nagyon jó szórakozást nyújt. Sokat derülhetünk, miközben elveszünk a valóság és a mese keverékében. Ajánlom mindenkinek!

Who Framed Roger Rabbit
színes, amerikai családi vígjáték, 99 perc, 1988
r: Robert Zemeckis