Koreai animációs film – lehet ezt még animének nevezni? Ha igen, szerintem akkor is a határterület. Lehet, csak a laikus szól most belőlem. Nekem hiányzott pár mozzanat, ami a japán animékre oly jellemző. Úgy érzem ez a film a kelet helyett inkább a nyugat felé fordult. Sok apró részletet lehet felfedezni benne, ami inkább a nyugati kultúrát és értékrendet tükrözi, mint a keletit.

Nincs új a nap alatt – szokták mondani. Talán igazuk van, de mindig reménykedünk, hogy nem filmesítettek meg minden lehetséges témát. A Wonderful Days nem ad semmi újat. Ugyanezt láthattuk már sokszor. Az uralkodó elit elnyomja a többséget. Erőfölényét a technikának és az erőforrásoknak köszönheti. Egy Ecoban nevű városban élnek a kiváltságosok. A többi embert állatként kezelik és gátlástalanul használják fel őket a saját céljaikra. A jövőben járunk, a Föld már nem ugyanaz, mint volt. Háborúk és ökológiai katasztrófák tarolták le. Ecoban energiatermelésének következtében (a szennyezésből nyerik az energiát) az ég állandóan sötét, s állandóan esik az eső. Természetesen van egy lázadó csoport, ami véget akar vetni az ecobaniak uralmának. Innen már kitalálható, hogy ezt meg is kísérlik.

A két fél közötti szembenállás kidolgozása egy picit elnagyolt lett, de ezen kívül minden kelléket jól használtak fel, ami a témába vág. Ecoban városi tanácsában belső feszültség van, emellett van nekünk egy főhősünk, Jay, aki vívódik Ecoban és a szerelme között. Shua, egy száműzött fiú Ecobanból és egy örök idealista, aki nem akar mást, csak újra a kék eget látni.

Két konfliktus fut párhuzamosan, amik valahol mélyen összekapcsolódnak, de ez nem derül ki nyilvánvalóan. Elsőnek ott vannak az elnyomottak vs. kiváltságosok, és hogy egy lázadás már nagyon érik. S persze ott van a tény, hogy Ecobannak egyre több energiára van szüksége, ami a szennyezett területek növelésével tudnak elérni, de ez a környező területek és az ott lakók elpusztításával jár. Olyan érzésem volt végig, mint mikor két ember elbeszél egymás mellett és nem figyelnek egymásra, csak a magukét mondják. Itt a két konfliktus összefüggne, de mégsem derül ez ki a történetvezetésből (vagy csak alig).

A történet és a konfliktus kidolgozása hagy maga után némi hiányérzetet, de ezt a látvány és a zene pótolja. Személy szerint én odavagyok a rajzolt mesékért és ha animéról beszélünk, akkor ez még jobban igaz. Itt egy teljesen számítógép által generált világot láthatunk, így ez nem annyira az én asztalom, de így is lenyűgözött. Fantasztikus munkát végeztek a grafikusok. Azok a jelenetek, amikor Jay csak motorozik és közben (tényleg) nagyon jó és odaillő zene szól – nos ezek lélegzetelállítóak. Csak ülünk és csodáljuk, amit látunk.

Elején említettem, hogy eléggé különbözik ez a film a japán animéktól. Nincs meg az a kendőzetlen naturalitás és néha már-már öncélú brutalitás. A tűzharcokban alig láthatunk találatokat és azok sem túl véresek. Valamint a női testet is szégyellősen takargatják, mint ahogy a nyugati filmekben szokás.

A büntető látvány és a fantasztikus zene kompenzálja a forgatókönyv hiányosságait. Így összességében egy erős közepes. Egyszer mindenképpen érdemes elővenni, de láthattunk már a témában jobb próbálkozást is.

Wonderful Days
színes dél-koreai animációs film, 86 perc, 2003
r: Moon-saeng Kim