Ha A bérgyilkos a dél-kínai származású John Woo főműve, akkor a Szebb holnap mindenképp gusztusos „aperitif” a rendező legizgalmasabb pályaszakaszából.  Bár Woo 1986-ban már leforgatta a Heroes Shed No Tears c. akciófilmet, az a darab még igen vegyes kritikai fogadtatásban részesült. A Szebb holnap azonban szinte műfaj- és stílustörténeti vízválasztó a hongkongi kommersz kontinuitásában.

Woo ezzel a filmmel teremtette meg a heroic bloodshed („hősies vérontás”) műfaji alrendszerét, amely aztán különböző adaptációs és értelmezési vonulatok formájában szétsugárzott nemcsak ország-, de világszerte is. Ringo Lam például már 1987-ben előállt Lángoló város című akcióeposzával, amely noiros látásmódot, s még Woo-énál is drámaibb és borúsabb karakterológiát eredményezett, de a bloodshed tárgykörébe tartozik a The Big Heat című darab is, amely éppen Woo barátjának, a Szebb holnap elkészülténél is segédkező Tsui Harknak produceri bábáskodása alatt született meg.

A Szebb holnap három férfi nagyszabású története. Mark (Chow Yun-Fat) és Ho (Lung Ti) a hong-kongi maffia gyakorlott pénzhamisítói. Ho öccse, Kit (Leslie Cheung) ígéretes rendőrkadét, aki egyre feljebb jut a szamárlétrán, s ez a karrierje csúcsán már túljutott Hot arra készteti, hogy felhagyjon bűnös üzelmeivel.

Utolsó munkaként még elvállal egy tajvani üzletet, ami kudarcba és vérzivatarba fullad, majd Hot letartóztatják. Ho és Kit nagybeteg apját a báty kudarca miatt öli meg a maffia embere, s emiatt Kit meggyűlöli testvérét. Ho később kiszabadul a börtönből, újra összeverődik Markkal, hogy felvegye a harcot egykori, áruló társukkal, aki addigra már a helyi szervezett bűnözés kiskirályává tornázta fel magát.

A ’80-as évek végéhez közeledvén a fiatal Woo vérmes reményeket táplált Hong-Kong és Kína 1997-es újraegyesülésének irányába, innen az optimista csengésű cím is. Az össznépi, illetőleg társadalmi konstelláció ezzel szemben elkeserítette, sőt, szinte kiforgatta addigi világnézetéből. Woo szemléletmódjában óriási változást és motivációs támaszt jelentett, hogy a fiatal rendező mélyen átélte és őszintén megismerte a mindennapok valóságát. A közbiztonság hiánya, a bűnözés őrült tempójú térnyerése, az alvilági háborúzások, a konzervatív erkölcsök lassú szétrothadása és az öntudat elvesztése arra ösztönözte, hogy olyan filmeket készítsen, amelyek a klasszikus emberi erényeket esetleg visszapumpálhatják a szellemi köztudatba.

Woo zseniális érzékkel bonyolítja a három megkeseredett ember epikus koncepcióval bevont történetét. Bár a dialógusai néhol felháborítóan pongyolák, az akciójelenetek pedig tömények és helyütt eltúlzottak, mégis sikerül lecsempésznie a torkunkon az édes ízű illúziót: ez voltaképpen egy melankolikus embermese, semmi „több”.

Nem véletlen, hogy a Woo által megteremtett filmes stílust a western keleti ikerpárjának nevezik: szimpla lelkületű főhősei mindig a becsület és a hűség szolgálatában állnak, akkor is, ha körülményeik arra kényszerítik őket, hogy ne legyenek „vegytisztán” jóságosak (vö. A bérgyilkos rezzenéstelen arccal gyilkoló, egy vak énekesnő iránt mégis túlcsorduló empátiát tanúsító főhőse). A Szebb holnap hősei azonban nem gyilkosok: „csak” pénzhamisítók.

Mark és Ho annak ellenére szimpatikus és nagyon is reálisan ábrázolt figurák, hogy – a nézők szemszögéből - azonnal „morális hendikeppel” indulnak. Ahogy a hollywoodi mainstream alkotásaiban, nevezetesen A Keresztapában vagy a Nagymenőkben, úgy Woo filmjeiben is megszűnnek a keskeny erkölcsi határsávok, amelyek bűnöző és nyárspolgár, vagy bűnöző és rendőrtiszt közé ékelődtek.

A történet folyamán annyira nem sújtja morális szentencia Mark és Ho korábbi világnézetét, hogy szilárd józanságukat sokkal könnyebben preferálja a néző, mint a fiatal Kit pragmatikus, egyszersmind merev törtetését. Nincs szenvedély, nincs sárm abban, amit Kit csinál, Mark és Ho ellenben plasztikus, életrevaló, tarka alakok, ua. ironikus módon sehová sem tartoznak – sem a hivatalos bűnüldöző szervek, sem a szervezett bűnözés berkeibe.

Woo mindkét „társadalmi szervezetnek” nyilvánosan hátat fordít azzal, hogy szociálisan otthontalan hőseit igazságos döntőbírókká avatja. Sőt, már-már morális glóriát rajzol a fejük fölé, bár Mark Ho-hoz intézett buzdító felhívása a narcissztikus gőg mellékízével telítődik: „Én tudom, mit akarok! Nem akarok földönfutó lenni, amilyen eddig voltam! Lenni akarok valaki, érted? Nem akarom, hogy folyton félreállítsanak! Nézd magadra! Mi lett belőled? Te voltál valaki a szervezet tagjaként. És most mi lett belőled? Félsz az utcára menni? Ez te vagy? Ezt akarod? Mert én nem.”

Gyakorlatilag nincsenek olyan karakterek, akik morálisan indifferensek lennének, nincs eszmei nihilizmus, de mégsem nyer teljesen teret a fekete-fehér sematizmus. A barátsághoz és hűséghez való egyéni viszonyulás annyi színezete jelenik meg a filmben, ahány figura: az empatikus taxis, a kiöregedett maffiavezér, az elhanyagolt barátnő és a rugalmatlan rendőrségi dolgozók az erkölcsi ítélet, a közösségi szellem sztereotip tükörcserepei. Woo végső soron (igen mesterkéletlenül) azt ábrázolja a Szebb holnapban, hányféle magatartással és tézissel közelíthetünk az igazságosság felé – alapuljon az társadalmi (Kit) vagy személyes (Mark és Ho) szükségleten.

Woo az akciójelenetek területén még maradandóbbat alkotott. Tűzharcai balettekre, sőt, kung-fura emlékeztetnek (nem hiába „gun fu” lett kissé humoros elnevezése a Woo-féle lövöldözési koreográfiának ): a fegyveresek szinte táncot járnak egymás körül, miközben süvöltenek a golyók, spriccel a vér és ürülnek a tárak. Woo emellett legalább olyan mértékben fedezte fel a slow-motiont, s építette be saját esztétikájába, mint annak idején Kurosawa vagy Peckinpah. Vérzivatarjai a forradalmi technika nélkül veszítenének exkluzív jellegükből, így viszont a századforduló Amerikai blockbuster-ipara (Mátrix) sem maradt idegen zsákmány nélkül.

Hogy kiknek ajánlanám a filmet? Ha romantikus húrokat akarnék pengetni, azt mondanám, mindazoknak, akik hisznek az örök értékekben. Valószínűleg nem is lőnék mellé, hiszen Woo-nak is az lehetett az eredeti szándéka, hogy a polgártársi erényeket szelíden domesztikáltassa a nézőkkel – anélkül, hogy bármiféle szociális áramlatot meglovagolna. Inkább csak azt mondanám, mindazok számára ideális mozi a Szebb holnap, akik szerint az Ál/Arc a legtöbb, amit ebben a műfajban el lehet mondani.

Ying hung boon sik (Szebb holnap)
színes hongkongi akciódráma, 95 perc, 1986
rendezte: John Woo