Belegondoltunk már abba, hogy mi van a biteken túl? Van-e ott egyáltalán valami, vagy tényleg csak az elektronok cikáznak végig az UTP kábelen, mikor az információs szupersztrádán száguldozunk fel s alá? Mai tudásunk szerint ez a helyzet. Nincs ott semmi varázslatos, csak feszültségkülönbségek, 0-k és 1-k. Valahol mélyen eltemetve mégis megbújik a kérdés: mi van, ha nem így van? Mi van ha…

Erre a "mi van ha" felvetésre alapul a TRON alapötlete is. Tudtunkon kívül a programoknak van egy külön világa. Egy hasonlóan színes-szagos 3 dimenziós tér, amit emberek helyett programok laknak, és ahogy az emberek, úgy a programok is egyéniségek. Kevin Flynn ide csöppen bele, mikor a Master Control Program elrabolja a valóságból. Hogy célját elérje meg kell semmisítenie az MCP-t, ami totális diktatúrát gyakorol a kibertérben. Flynn segítségére van Tron, egy biztonsági program és egy biztosítási program is.

Egy érdekes víziót villant fel, de itt be is fejezi tudományos-fantasztikus pályafutását. A TRON csak annyira sci-fi, mint mondjuk a Transformers. Alapötletében és persze látványvilágában is, de nincs különösebb mondanivalója – nincsenek súlyos gondolatok a háttérben. Néha nem is kell, csak szórakozni vágyunk. A TRON pont ilyen. Egy kalandfilm, kicsit bugyuta kibertér-megmentős történettel, (mára már ugyan elavult, de) fantasztikus látványvilággal és egyedi életérzéssel. S persze ott van a "mi lenne ha", ami nem hagyja nyugodni a nézőt. Kapkodjuk a fejünket, nem bírunk betelni az ötlettel, de végül is ez csak egy élénk fantáziavilág, semmi több.

A kiberteret stílszerűen számítógépes animációval modellezték le. Akkor még csak '82-t írtak és ez meg is látszik rajta. Mai szemmel sokszor mosolyogni való a grafika. Sarkosak a dolgok, kevés a poligonszám, de ez mind nem sokat számít, mert ez semmit sem von le a hangulatteremtő erejéből. Bármennyire is idegen a kibertér, mert hideg és a színek lehetetlenül élénkek, mégis hamar magával ragad. Ebben van a TRON varázsa: kortól függetlenül élvezhető.

Amellett, hogy másfél óra kikapcsolódást és szórakozást jelent a TRON, tele van hihetetlen ötletekkel (elég, ha csak a filmben szereplő motorokra gondolunk). Nem véletlen, hogy megannyi film utal rá, vagy használja fel saját univerzumának kiegészítésére. A TRON-ra való utalások megbújnak mindenhol, szinte észre sem vesszük őket, vagy nem is tudjuk, hogy ezt "nyúlták" valahonnan.

Már csak kulturális vonatkozásai miatt is érdemes megnézni a TRON-t, de nem ez legyen az elsődleges szempont. Mondhatnám, hogy a közelgő Tron Legacy-ra készülvén érdemes elővenni az elődöt, de ne ez legyen az ösztönző erő. A TRON-t bizony érdemes önmagáért megnézni. Néha mosolygunk a grafikán, de így is nagyszerű szórakozás a film.

TRON
színes amerikai fantasztikus kalandfilm, 96 perc, 1982
r: Steven Lisberger