Rengeteg amerikai film van - ez tagadhatatlan, sőt azt is nehéz megkérdőjelezni, hogy sok köztük a jó. Néha viszont el kell felejtkezni Amerikáról és Hollywoodról, s más nemzetek filmgyártására koncentrálni. Cikkünk tárgya a spanyol filmgyártás remeke. Emlékezetet arra, hogy Amerikán kívül is van élet, s érdemes erre odafigyelni. A kényelem nagyúr, de küzdeni kell.

Küzdeni kell, mert ez az egyetlen biztos pont az életben. Ezt felejti el Jorge, és ahelyett, hogy megpróbálna kitörni a helyzetéből, inkább kifogásokat keres. Mindenkit hibáztat, csak a felelőst nem – önmagát. Jorge bátyja, Antonio börtönben ül. Ott ismeri meg Paulát, aki mindenképpen gyereket szeretne. Antonio képtelen a gyereknemzésre, s ezért egy különös kéréssel fordul Jorge felé. Ennek következtében Jorge egyik szerelmi háromszögből a másikba csöppen. Az élet csak bonyolódni látszik és ez végül a döntésre kényszeríti Jorge-t.

A Sötétkékmajdnemfekete nagyszerű érzékkel nyúl az élethez. Nem kisebb feladatot vállalt magára, mint hogy Jorge szemén keresztül az élet alapvető problémáit vegye górcső alá. Ebben a szűk két órában talán többet próbál meg elmondani, mint azt lehetségesnek tartunk, de mégis sikerül neki. Belekap az élet kilátástalanságába, de közben van egy kevés szerelem is (romantikának csak egy nagyon perverz módon lehetne nevezni), és persze van még önmegismerés is. Valószínűleg húszonx évesen (de már közelebb a 30-hoz) kicsit késő azon gondolkozni, hogy merre induljunk az életben, bár jobb később, mint soha. Jorgénak éppenséggel van célja, csak számára ez kivitelezhetetlen. A környezetünk meghatároz minket, s ezen szinte lehetetlen változtatni.

Jorge és az élete abszolút középpontban van. A többi szereplő és problémáik teljesen a háttérbe szorulnak. Ha jobban belegondolunk az emberi természet is ilyen. Alapvetően csak a saját problémáink érdekelnek, csak néha-néha jutunk oda, hogy másokéval is foglalkozzunk. Jorge sem törődik barátja szexuális identitásbeli válságával, vagy éppen gyerekkori szerelmével.

A Sötétkékmajdnemfekete pont olyannak ábrázolja a világot amilyen. Kicsit borongós hangulat jellemzi, kilátástalanság, de végén mégis pozitív a kicsengése, de messze nem happyend. Az élményt csak növeli a kellemes színészi játék, és a pazar operatőri munka. Érdemes, sőt erősen javallott a megtekintése.

Azuloscurocasinegro
színes spanyol filmdráma, 105 perc, 2006
r: Daniel Sánchez Arévalo