Ha egy filmről, stílustól függetlenül, különböző fórumokon, a nyomtatott és az elektronikus sajtó hasábjain egyaránt pozitívan nyilatkoznak, az már mondhatni felettébb gyanús. Nem szerepelt a terveim között a Zombieland megtekintése, de ahogy egyre több információ birtokába jutottam a filmmel kapcsolatban, egyre csak nőtt a kíváncsiságom a mozi iránt. Hiszen a zombi témáról már annyi bőrt lehúztak amennyit csak lehetett, úgy éreztem újat már nem igazán tudnak mutatni. Ismételten a tévedés csapdájába kerültem.

A műfaj szokásos kliséi ebben az esetben is adottak. Jön a csúnya vírus, megfertőzi a népet, és azon kapja magát az egyszerű állampolgár, hogy már nem azon aggódik, hogy a válság mennyire teszi tönkre az életét. Sokkal súlyosabb problémával kell az átlag amerikainak szembe néznie, mégpedig a túléléssel. A Zombieland történetében is akadnak túlélők. A készítők karakter szempontból nagyon érdekes szereplő-típusokat válogattak össze. Kapásból bedobnak egy "kocka" arcot, aki vérprofi a zombik irtásában, de sokkal jobban izgatja saját szüzessége, mint a világ sorsa. Itt már a gyakorlott szemű néző, elkezdi kapizsgálni hogy nem feltétlenül horror filmmel állunk szemben. Jó a néző meglátása, bizony-bizony a film inkább nevezhető horror-vígjátéknak, mint egy új mérföldkőnek Romero mester örökbecsű "térdig a vérben és hagy hulljon a zombija" típusú alkotásnak.

Mint minden jó képességű amerikai filmben, itt sem hiányozhat a tipikus "tökös" férfi, egy Van Helsing/Rambo keverék, aki a maga nyers modorában, de látható élvezettel tisztogat. Egy igazi redneck. Hogy helyrebillenjen a nemek aránya, kapunk még a két úriember mellé, egy rafinált vagy csak egyszerűen leleményes, húg-nővér párost. Ezután indulhat a kalandokkal teli féktelen utazás Zombieland földjén.

Már a kezdő képsorok, lassított megoldása megadja a kezdeti borzongást. Látványos, hatásos elem, de már megedződtünk, hiába a maszkmesterek jó munkája, nem félünk a zombiktól. Nagyjából tudjuk mire számíthatunk. Ami igazán színt hoz a filmbe, és a horror mezsgyéjéről inkább a vígjáték ösvényére tereli a filmet, az a párbeszédek: egymás ugratása, a szinte már ciki szituációk. Eközben, mint adalékként megkapjuk a napi betevő akciókat is.

A film hosszúságát tekintve, közel sem nevezhető monumentális alkotásnak. Nem éri el a másfél órát, de ez végül is nem baj. Nincs történeti ellaposodás, ha éppen nem egy poénon derül a néző, akkor lázas izgalommal követi a vadászatot. A bemutató előtt már városi legenda lengte körbe a Zombielandet. A filmről úgy is beszéltek, hogy ez az a mozi, amiben Woody Harrelson - hogy is mondjam szépen - egyszerűen kimondva végig be volt tépve. Hogy ennek mennyi az igazság alapja, ezt a kedves olvasó fantáziájára bíznám. 

Egy biztos. A Zombieland mindenképpen megér egy misét. Egyszerre félelmetes és nevettető. Az elmúlt időszak egyik legeredetibb mozi filmje.