Egy friss ötletet mindig örömmel üdvözlünk. Mikor végre nem egy olyan mesét láthatunk, ahol beszélő, emberszerű állatok oktatnak a helyes viselkedésre, hanem valami eredetiség is van a storyban. Az 51-es bolygó pont egy ilyen újító történet ígéretét hordozta, csak aztán mégis belesüllyedt a klisék mocsarába.

Egy távoli bolygón kis zöld humanoidszerű idegenek élik mindennapjaikat, valahogy úgy, mint az amerikai kertvárosokban az '50-es, '60-as években. Béke, nyugalom, megértés egymással szemben, és persze az elmaradhatatlan fehér kerítés. Egy napon egy idegen állít be az űrből és felforgatja a nyugodt hétköznapokat. A kormány az idegen inváziótól tartva a katonaságot is beveti az földönkívüli "támadás" megfékezésére.

Néhány jó ötlettől még nem lesz jó a film. Azokat az ötleteket először át kell gondolni, majd vászonra kell álmodni. Itt a kisebb-nagyobb ötletekből nincs hiány, kezdve rögtön az alapszituval: kivételesen az ember az idegen egy másik bolygón és nem fordítva. Ez hordoz magában annyi újdonságot és lehetőséget, hogy bevigyen minket a moziba.

Apróság ugyan, de például a "ki kit lő le, ha átveszik felettünk az irányítást és zombit csinálnak belőlünk" játék nagyon ötletes és jól is van kivitelezve. Ezzel szemben ott van, hogy a kamasz alienünk nem boldogul az ellenkező nemmel és majd az űrből jött földi jól megmondja a frankót…

Ez a kettőség az, ami rossz szájízt hagy a film után. Néha már egészen élveznénk, és akkor bumm! belöknek elénk valami irtó béna jelenetet, valami sablont, amit a fiók legmélyéről húztak elő és poroltak le, hogy legalább a másfél órás játékidő meglegyen.

Amikor egy ilyen "elpazarolt" ötletet látok mindig nagyobb a csalódás. Ott volt a lehetőség, és próbálták megragadni, de kicsit olyan érzés, mintha a házat a tetőtől kezdték volna felépíteni az alap helyett. Felnőtt néző számára meglehetősen bárgyú ez a mese, de a kisgyerekek valószínűleg élvezni fogják. Az össze-visszakapkodás és kettőség miatt ez bizony csak 5/10.

Planet 51
színes, spanyol-angol animációs film, 91 perc, 2009
r: Jorge Blanco